Miért egyensúlyozzunk sokat fél lábon?

Nyáron kerekeken, télen éleken egyensúlyozunk, merészebbek csúszós deszkákon lejtőn lefelé, ami számomra lefedi az „elit öngyilkos kommandó” kifejezés egész jelentéstartományát. De az bizonyos, hogy nem találni jobb mozgásformát a beszédfejlesztésre (és ezen túl még az általános szellemi frissesség fenntartására is), mint az egyensúlyozás. Hogy miért? Mert a beszéd is egy mozgásforma. Ráadásul közel száz izmot megmozgató mozgásforma. És mivel a beszédben közreműködő területek szorosan egymás mellett vannak az agyban, egymással kapcsolatban, ha az egyiket stimuláljuk, az magával húzza a másikat is. A két beszédcentrum mozgás- és érzékelésközpontokkal van körbevéve, így ha a beszédfejlesztést mozgásos és érzékelős játékok kísérik, rögtön megduplázódik a siker esélye.

Újabban azzal kísérletezem, hogy kitaláljam, melyik gyerkőcnél melyik mozgásforma segíti legjobban a beszédfejlesztést. Fontos, hogy szívesen csinálja, és hogy legalább egy kicsit ügyes legyen benne. Íme három példa:

1. Myofunkcionális terápia

Ez a terápia a nyelvet és az ajkakat tornáztatja intenzíven, valamint a nyelv és az ajkak nyugalmi állapotban lévő helyén tartását és a helyes nyelési folyamatot tanítja. Magyarul, ha a gyermek elmélyülten néz valamit, és a szája közben nyitva van, a nyelve pedig az alsó ajkán ül, vagy a fogak között látszik, akkor a gyermek nem jó helyen tartja a nyelvét. Ha pedig evés közben több étel potyog a földre, mint kerül a nyelőcsövébe, és ezt a performanszot még kevéske nyálfolyás is kíséri, akkor a gyermek nem az anatómiailag megfelelő módon nyel (amit nyelvlökéses nyelésnek hívnak). Ilyenkor a myofunkcionális terápia segít, és mint a többi logopédiai munka, ez is akkor a legsikeresebb, ha az egész test együttműködik a helyes mozgásforma elsajátításában.

A nyelvnek a helye a kemény szájpadláson van, a felső fogsor mögött. Sok gyereknek azonban nehéz fenn tartani a nyelvét a szájpadlásán, és legtöbbször azért, mert a nyelvizomzata egyszerűen gyenge. Ezért edzést tartok neki. Az egyik nyelverősítő feladat arról szól, hogy a gyermek egy kis darab ostyát felragaszt a kemény szájpadlására, a fogsora mögé, majd letérdel a földre, én mögé állok, kinyújtom a karomat tenyérrel lefelé, gyermeknek pedig kinyújtott karral felfelé kell nyomnia a tenyeremet, miközben a nyelvével is a szájpadlását nyomja felfelé (ott, ahol az ostya van). A nyelv felfelé irányuló mozgását mint feladatot egyértelművé teszi a karmunka, és még az erőkifejtést is segíti. Sokkal hamarabb ráérez a gyermek nyelvének helyes mozgására, ha közben az egész testével is elvégzi ugyanezt a feladatot. 

2. Munkamemória-fejlesztés

A munkamemória a rövid távú emlékezet, amely összeköttetésben áll a hosszú távú emlékezettel (tehát ahhoz hozzáfér), és a figyelem központjaként is működik. Nagyon fontos feladatokat lát el tehát a tanulás folyamatában, figyelemzavaros gyermekeknél ezért mindenképpen fejlesztendő.

Az egyik kedvenc játéka a gyerekeknek a szólánc-építés. Az egyik szócsoport, amellyel játszani szoktuk, a színek. Mindenki mond egy új színt a lánc végére, de úgy, hogy először elismétli az egész láncot az elejétől kezdve, majd a végéhez kapcsolja az új láncszemet, vagyis színt. Nyilván lehetne ezt ülve az asztalnál is játszani, de én úgy szeretem, ha a gyermekek közben fél lábon egyensúlyoznak (addig kell fél lábon állni, amíg végigmondja a szóláncot), vagy karkörzést végeznek mindkét karral, ellentétes irányban. Mindkét mozgásforma erősen igénybe veszi a figyelmüket. A két feladatra (beszédre és mozgásra) való szimultán összpontosítás nagyon jól támogatja egymást. Ha nem megy elsőre, akkor először egyszerűbb mozgásformával gyakorolunk: ugrálunk, vagy mindkét karral egy irányban körzünk. Idővel aztán nehezítem a mozgásformát, amíg végül eljutunk a fél lábig és az ellentétes irányú karkörzésig.

3. R-terápia

A magyarban használt, nyelvheggyel pörgetett R megtanulásában első lépés a nyelv helyének rögzítése. A nyelv hegye a felső fogsor mögötti kemény szájpadhoz ér. Itt a helye a nyelvnek az L, a T, a D és az N helyes képzése során is. Ahhoz, hogy az R megperdüljön, erős nyelvre és erős levegőáramra van szükség. Ezért a nyelvmunkát és a levegőprést erőteljes labdadobással kísérem. Leülünk egymással szemben, és egy puha plüsslabdát dobálunk egymásnak. Én mondom előre a szótagot, pl. LÁ/TÁ/DÁ/NÁ, és az L ejtésekor dobom el a labdát, amikor is a karmunka ereje és a nyelvmunka ereje összegződik, egymást erősíti. A gyermekben a játék során rögzül a nyelv erőteljes mozgása és az erőteljes levegőprés, ami segíti a nyelv megperdülését.