Mi történik a logopédiai felmérésen?

Amikor először jön hozzám egy család (egy szülő, vagy két szülő, esetleg még kistestvér is) mindig kíváncsian nézem, hogyan viselkedik a felmérésre érkező gyermek: a szüleihez bújik-e, amikor meglát, vagy hozzám lép, rám néz, velem teremt kontaktust.

Ez a legelső információ, és ez egyben az egyik legfontosabb a számomra.

Mert ami utána következik, mindig e szerint alakul.

Általában már az előszobában csatlakozik hozzánk egyik, néha mindkettő cicám, amiért én rendszerint hálás vagyok, mert a gyermekek nagy része azonnal lejön a szülő(k)ről, és a cicá(k)hoz fordul. Macskáink nem is tudják, hogy jó ideje terápiás célokra használom őket, de szerencsére nem tudnak olvasni. A gyermek állatokhoz való viszonyulása ugyanis szintén fontos információval bír személyisége fejlődéséről.

Aztán leülünk mindannyian az asztalhoz. Én azt szeretem, ha csak egy szülő érkezik a gyermekkel, és kistestvér is csak akkor, ha még baba, és nem kezd el a háttérben zsizsegni, mert az bizony zavaró, nem nekem, hanem a felmérésre érkező gyermeknek. És természetesen a szülőnek sem könnyíti meg a helyzetét. Én edzett lévén, amíg nem borogatnak bútorokat, rezzenéstelen arccal teszem a dolgomat. A két szülő jelenléte az én egyszemélyes jelenlétemmel szemben tapasztalatom szerint a bizonytalan és szégyenlős gyermekeknek dupla védelmet kínál, bármelyikükhöz bújhat, amivel az én dolgomat nehezíti meg ÉN-jük kicsalogatásakor. Éppen ezért azt javaslom, hogy egy szülő kísérje csak el a gyermeket a felmérésre és a későbbi terápiás foglalkozásokra is.  
Summa summarum, felmérésre egy gyermek és egy szülő érkezzen, és akkor mindenki nyugodt lesz.

Az asztalra már előre odakészítem a dolgaimat, valamint a gyermek részére rajzlapot és ceruzákat. Az első kérdésem mindig a gyermekhez szól: tudja-e miért van most itt, miért jöttek el hozzám. Természetesen nincsen helyes válasz, engem itt az érdekel, hogy a gyermek ténylegesen tudja-e, hogy beszédjavításra érkezett, érti-e, hogy mi az, és érti-e, hogy mit szeretne elérni. Vannak gyerekek, 5-6 évesek, akik határozottan mondják, hogy az R hangot szeretnék megtanulni. Vannak gyerekek, akik csak néznek őzikeszemekkel rám vagy anyára. Mindkettőt imádom! Ami néha elszomorít, ha a gyermek pirulva azt mondja, hogy azért jött, mert csúnyán beszél. Mert ilyen nincsen. A beszédhibás gyermeknek is el kell magyarázni, hogy ő nem csinál semmit rosszul, ez mindenkivel előfordul, hogy egy-két hangot nem sikerül úgy kimondani, mint anya vagy apa. Ilyenkor elmesélem, hogy én is jártam logopédushoz, mert bizony én is azt mondtam a RÓKA helyett, hogy LÓKA. Ezen aztán jót kacagunk, és felsorolunk még pár szót „hibásan”.

Aztán fel kell tennem néhány kérdést a szülőnek a gyermek születéséről, mozgásfejlődéséről, étkezési szokásairól, beszéde indulásáról és fejlődéséről, a fogak és az állkapocs helyzetéről. Nagyon fontos, hogy legyen egy friss, három hónaposnál nem régebbi hallásvizsgálati eredmény, ezt már akkor elmondom, amikor megbeszélünk egy időpontot a felmérésre.

Azt szeretem, ha a gyerekek eközben rajzolnak nekem valamit, ebből is rengeteg információt nyerek. Ha nem akarnak rajzolni, és a fiúk bizony néha nem akarnak, akkor kapnak két marék legót, és építhetnek. Legalább annyira informatív.
Mindebből már látni fogom, milyen tesztekre van szükségem ahhoz, hogy képet kapjak a gyermek beszédértéséről és beszédprodukciójáról. Ennek megfelelően választom ki a teszteket, amelyek képekből állnak, tehát vagy képekről beszélgetünk, vagy képeken látható dolgokat kell a gyermeknek megnevezni.

Végül (vagy néha a tesztek közben pihenésképpen) a nap fénypontja következik, előveszem a ropikat, és mindenféle trükkökre csábítom a gyermeket: kéz nélkül ropit behúzni csak nyelv- és ajakmunkával, ropit ajak felett megtartani, ropit a nyelven megtartani stb. Ebből látom ugyanis, milyen ügyes a gyermek a nyelvével és az ajkaival, ami szintén fontos információ a beszédfejlődés szempontjából.

A felmérés eredménye alapján aztán megbeszéljük a továbbiakat, ha terápiát javaslok, akkor az mikor és hogyan zajlik majd, hangsúlyozom az otthoni gyakorlást, mert a nélkül bizony nem fogunk eredményt elérni, tehát fontos, hogy olyan körülmények közepette kezdjük a terápiát, amikor nincsen otthon felfordulás: kistestvér születése, költözés, nagyi három hónapos látogatása.

Van eset, amikor a terápiát még nem javaslom, inkább a szülőknek adok tanácsokat, és erre külön időpontot beszélünk meg, amikor mindketten jelen tudnak lenni és nincsen velük a gyermek. És van eset, amikor csak megnyugtatom a szülőket, hogy nincsen miért aggódni, minden a maga rendje szerint alakul, lehet, hogy kicsit lassabban, de hát a gyermek tempója ilyen, nincs mit tenni.

Ha közben nem vetődik fel más szempont, akkor egy átlagos logopédiai felmérés így zajlik nálam, ez körülbelül fél órát vesz igénybe.

Összefoglalva tehát, mit tehetünk szülőként azért, hogy a logopédiai felmérés eredményes legyen:

1. Egy szülő és egy gyermek érkezzen a felmérésre.
2. Készítsük fel a gyermeket arra, hogy hová megyünk, miért megyünk és mi fog történni.
3. Legyen egy három hónaposnál nem régebbi hallásteszt-eredményünk.
4. Gondoljuk át még otthon a gyermek mozgásfejlődését (mikor kezdett el hasra fordulni, felülni, kúszni, mászni, járni, volt-e mozgásfejlődési rendellenessége, ha igen, mi az, és hogyan javították), beszédfejlődését (mikor kezdett el gügyögni, első szó, első mondat, jelenlegi helyzet szókincs és mondatképzés szempontjából), étkezési szokások (szopott-e, mikor kezdett szilárd ételt enni, cumizik-e), fogak és állkapocs helyzete (van-e foghiány, fenn áll-e bármiféle állkapocs-probléma).