A logopédia napjára egy játék

Szóvadászat légycsapóval

Otthon elkészíthető, többször és sokrétűen alkalmazható játékot mutatok be azoknak a gyerekeknek, akik diszlexiával élnek, és azoknak is, akik nem, én például gyakran játszom ezt a játékot azokkal a kétnyelvű gyerekekkel, akik az iskolában németül tanulnak, és csak otthon gyakorolgatják az írást és az olvasást magyarul.

Hozzávalók: egy darab légycsapó, egy darab papír, egy darab (diszlexia esetén kék vagy lila) filctoll, egy darab olló.

A minap éppen a kettős betűket gyakoroltuk tanítványommal, ez nem csak diszlexiás gyerekeknek kihívás, de többnyelvű gyerekeknek is, akik idegen nyelven tanulnak az iskolában. A játékhoz van egy szólistám, alsó tagozatos általános iskolásokkal először 7-10 szót veszek, ezzel a játékidőnk kb. fél óra.
Érdemes először két és három szótagú szavakkal kezdeni, és ha már jól megy, akkor lépni a négy és öt szótagúakra. Minden kettős betű legalább egyszer forduljon elő (a dz és dzs betűket először kihagyom, mert ritka előfordulásúak, később még bevonhatók) és minden helyzetben szerepeljen (szó elején, közepén és végén): cs, gy, ly, ny, ty, sz, zs.
Ha kettős betűkkel játszom, nem használok más "nehéz" betűt, pl. hosszú-rövid korrelációkat (i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű).

A következő szavakkal dolgoztam első körben:
csavar, kutya, mazsola, kormány, bagoly, szalámi, hagyma

A szavakat szótagokra bontva felírom egy lapra 4-5 centi magas, nyomtatott kisbetűkkel, és nem használok elválasztó jelet. Kivágom a szótagokat, és elhelyezem a tanítványom előtt a szőnyegen úgy, hogy mindegyik feléje nézzen, egy kb. fél méter átmérőjű körben.
A gyermek megkapja a légycsapót, és indulhat a szóvadászat. Ha hamar beindul, és talál szavakat, akkor nem kell segítség, de ha egy-két perc után sem indul be, akkor azzal segítek, hogy felolvasom a szavakat egyszer lassan és érthetően. Ha ezzel sem megy, akkor csak két szót, vagy egyet olvasok fel, és azt keresi meg.
A megtalált szó szótagjaira a gyermek sorrendben rácsap, kimondja, és összeolvassa. A megtalált szó szótagjait összeillesztve félreteszi, például fel az asztalra, hogy ne lássuk. Minden megtalált szó után elismételi a megtalálás sorrendjében a már megtalált szavakat. Nálunk például úgy ment a játék, hogy az én feladatom volt a szavak egyre bővülő sorrendjének ismétlése, mert tanítványomnak ez még nehezen megy, és csak a végén, amikor már sokszor hallotta, akkor ismételte meg. Természetesen többször is rontottam, és akkor volt nagy megkönnyebbült kacagás, hogy lám, ez még egy felnőttnek sem olyan könnyű.

Mi minden rejlik ebben a játékban?

1. Az olvasást a szótagolás megkönnyíti, mert láthatóvá teszi a kimondott hangokat, amelyek diszlexia esetén kimaradhatnak, hadarás esetén elmosódhatnak.
2. A szótagok lecsapása a térorientációt gyakoroltatja, hosszabb szavakkal fokozottan, mert újra és újra meg kell keresni, hol voltak az ismerős szótagok. Diszlexia esetén a térbeli tájékozódás mint részképesség gyengébb az átlagosnál.
3. A szótagok helyes sorrendben történő összeillesztése a szavak alakjának vizuális rögzítéséhez szükséges feladat.
4. A szavak sorrendjének hangos ismétlése a munkamemóriát fejleszti, a rövid távú emlékezetet, ami (többek között) az olvasás és írás elsajátításához fontos, valamint a kétnyelvű beszélők szótalálásához.

A játék egy másik variációja az összetett szavas játék, de el tudom képzelni rövid mondatokkal is a játékot, ahol az írásjelek és a nagybetűk kapnak kiemelt szerepet.

Jó szórakozást!