"Jépa, jetek, modojó" 

Betekintés az raccsolók terápiájába

Vannak hangok, amelyek elsajátítása nélkül rendkívül kínos helyzetben találhatják magukat gyermekeink. Ha nem megy a répa, retek, mogyoró, nagy kaland, de ha a „francba!” helyett egy „fhancba!” bukik ki a szájukon, mennyire lesznek hitelesek anyanyelvi környezetben otthon, Magyarországon? Mert szerintem a szitkozódás raccsolva nem hiteles. Osztrák logopédus kollégám például igen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az S hang minél előbb meglegyen a gyermek hangzókészletében, hogy a „sájsze”-t rendesen ki tudják mondani, és ne legyen belőle „szájsze”, mert az milyen már. Az megint más kérdés, hogy ki hogyan áll a szitkozódás kérdéséhez, de valljuk be, előbb-utóbb ez a döntés is kicsúszik a kezünkből, és akkor a legjobb, amit remélhetünk, hogy legalább hiteles lesz a gyermekünk.

Melyik R-t tanulják meg gyermekeink német nyelvterületen?

Német nyelvterületen a magyar anyanyelvű gyermek néha bizony előbb sajátítja el az uvuláris (vagyis torokban, nyelvcsappal képzett) R-t, és ad ki tüdőbeteg dinoszauruszokat is megszégyenítő hangokat, mint a nyelvheggyel pörgetett, magyar R-t, illetve tanulja meg lenyelni a szó végén (és lesz a „Péter”-ből „Péta”). Ráadásul az R általában az egyik legutolsó hang, amelyet a gyermek elsajátít, néha csak 5-6 éves kor táján történik meg. És ha van alternatíva, akkor bizony ki is maradhat, hiszen az uvuláris és a lenyelt R képzése sokkal egyszerűbb.

Gyakran keresnek meg édesanyák azzal, hogy szeretnék, ha gyermekük megtanulná a magyar, nyelvheggyel pörgetett R-t, és én csak helyeselni tudok. Ilyenkor fogunk bele az R-terápiába.

Az első és sorsdöntő kérdés a nyelvheggyel pörgetett R szempontjából, hogy milyen hanggal helyettesíti a gyermek: L vagy J?

Ha L, akkor az eset egyszerűbb, mert az L képzésében a nyelv már ott van, ahol lennie kell, a felső fogsor mögött, és jöhet a pörgetés.
Ha J, akkor kicsit bonyolultabb, mert előbb oda kell szoktatni a nyelvet az L helyére, aztán jöhet csak a pörgetés.

Van olyan is, hogy a gyermek már produkálja a torokban képzett német R-t, az a legnehezebb eset. Mert már pörget, csak nem ott, ahol kellene.

Egyik eset sem reménytelen. 

Megtanulható felnőtt korban is?

"Bahátaim, hómaiak" (Brian élete)

A jó hír az, hogy a nyelvheggyel pörgetett R minden korban megtanulható.

Volt már felnőtt esetem is, és rengeteget nevettünk. Felnőttekkel azért egyszerűbb, mert értelemszerűen fejlettebb a testtudatuk, hamarabb megértik, ha elmagyarázom, mit a feladat. Az öt-hatéves gyermeket játékosan próbálom rávezetni a helyes nyelvtartásra, mozdulatra, valamint arra a testérzetre, ami a pörgetéssel jár. Mert az bizony elsőre csiklandós. Ilyenkor is sokat nevetünk, mert fröcsög a nyál és bizsereg a száj.

A pálcikamódszer

Amikor kicsi voltam, nekem is járnom kellett R-terápiára, és a legmaradandóbb emlékem az, hogy egy pálcikát a nyelvem tartva alá megyek hazafelé és a DR-t ismételgetem. Azt hittem, ma már nem használnak pálcikát a terápián, de mint kiderült, a pálcika jó módszer, viszont sok gyermek tart tőle, amit nem is csodálok. Ugyanakkor a nyelv felső fogsor mögött tartása elsőre nehezen megy nekik. Ezért én ropival szoktam kezdeni, és bár könnyen törik, meg idő előtt megeszik, legalább nem félnek tőle, és onnan könnyebb áttérni a pálcikára, ha szükséges.

Egy R-terápia akadálytalan nyelvfejlődés esetén fél év és egy év között eredményes tud lenni.

A nyelvheggyel pörgetett R elsajátítása nem könnyű feladat, ez az a hang, amely a legnagyobb támogatást igényli. Amíg a többi hang esetében hajlamos vagyok több időt adni a gyermekeknek, addig a pörgetésnél ezt 5 éves kortól ezt már nem javaslom. Inkább időben kezdjük el a terápiát, átsegítem a gyermeket a hang, a szótag és a szó szintjén, belekezdünk a mondatszintbe, és a legtöbbször úgy siklunk át a spontán beszédbe, mint kés a vajon. Végül jöhetnek a nyelvtörők, de ezeket már otthoni környezetben szülőkkel is lehet gyakorolni.

Amit jó tudni:

Kik használnak még nyelvheggyel pörgetett R-t? Például a magyar, török, spanyol, olasz, finn, arab és portugál nyelvet beszélők. A német nyelvhasználatban a 19. században még a nyelvheggyel pörgetett R volt a domináns, és csak a 20. századtól terjedt el az uvuláris R használata, de a bajorok között még ma is hallható nyelvheggyel pörgetett R, ahogy az ausztriai Dél-Tirolban és Vorarlbergben is.