Hogyan építsünk mondatot?

Sok megerősítő visszajelzés érkezett az előző posztomra (A beszédfejlődés rugója), ezért most megosztok néhány játékos ötletet mondatépítésre, az alapoktól kezdve.

Többnyelvű gyerekek fejlesztéséhez szedtem össze, találtam ki, vagy éppen dolgoztam át ezeket a játékokat, de kipróbáltam már megkésett anyanyelvi beszédfejlődés terápiájában is, hiszen a lényeg az elején ugyanaz: a szavakból mondatokat kell építeni.

Kétféle utat járok, és valamelyik mindig beválik: az egyik a szerepjáték, a másik az építés, és nincsen szabály, hogy melyiket szeretik jobban a kisfiúk vagy a kislányok, mert valójában mindkettőt egyformán.

Hogyan lesznek a szavakból mondatok? A választ mindenki tudja: alany, állítmány és bővítmények. Ezekkel a kategóriákkal a gyerekek azonban nem tudnak mit kezdeni, mégis valahogyan ezt a gondolati struktúrát kell megértetnünk velük, és ez a következő játékokon keresztül egészen könnyen megy.

Az első lépés az ÉN és a TE

Dobókockás mondatépítés: vannak ÉN- és TE-kártyák (egy fiú mutat egyértelműen magára vagy rád), és vannak cselekvéskártyák. Én először mindig megbeszélem külön az összes képet a gyerekekkel.

Az ÉN- és TE-kártyákat felmutatom, és elmagyarázom: „A fiú azt mondja: te.“ vagy „A fiú azt mondja: én.“ Ezt a gyerekek hamar leveszik, de azért egy kicsit gyakoroljuk. A rávezető kérdés mindig a következő: „Mit mond a fiú?“ Sosem azt kérdezzük, hogy mi ez a kártya, vagy hogy mit jelent.

A cselekvéskártyák bemutatása főnévi igealakkal történik: „Ez az enni. Ez a vezetni.“ Ezt azért tartom fontosnak, mert ez az alak semleges, nem árul el semmi mást, csak az ige jelentéstartalmát, nincsen mellette cselekvő alak.

A játék menete a következő. A gyerek húz egy ÉN- vagy egy TE-kártyát.
- „Mit mond a fiú?“

- „Én.“
A gyerek dob a dobókockával, és kikeresi a számhoz tartozó kártyát (ha több is van belőlük, mint a képen látható esetben, akkor a gyerek választhat). Természetesen azt is megbeszéljük, hogy mennyit dobott, mert ez egy plusz számolásgyakorlat, ki ne hagyjuk. Jó, ha a gyerek ránézésre felismeri a mennyiséget a dobókockán, de ha nem, akkor számolja meg ujjal, vagy a haladók csak szemmel.

- „Melyik kártyát választod?“
- „Enni.“
Ekkor a gyerek egymás mellé rakja a kártyákat: Én és Enni. Fontos a sorrend, balról jobbra, mert úgy olvasunk. És most megkérjük a gyereket, hogy olvassa össze.
- „Olvasd el.“
- „Én eszem.“

A második lépés az Ő

Csak cselekvéskártyákkal játszunk. Legyen benne fiú és lány is, mert bár a magyarban nincsen külön személyes névmás E/3-ban a nemekre, csak az „ő“, de ha a gyerek beszél más nyelvet is, ahol viszont megkülönböztetettek a nemek, akkor itt éppen azt kell megtanulnia, hogy a magyarban nincsen különbség.
Két szériát nyomtatok a képekből, és az egyik széria képeit felragasztom egy kartonra/papírlapra, ez lesz a tábla.
A másik széria darabjait sorban egyesével felmutatom, és megkérdezem:
- „Mit csinál a fiú/lány?“
- „Eszik.“
Az „ő“ használatát ez esetben nem várjuk el a gyerektől, mert nem életszerű, de egyértelműsíthetjük a használatát a cselekvések megkülönböztetésénél, pl. „Nézd, ő nem megy, hanem fut. Látod? Ő megy, ő pedig fut.“
A gyerek feladata a válaszon kívül még az is, hogy megkeresse a táblán a cselekvést, és arra tegye rá a képet.

Következő lépésként, ha mondjuk több gyerekkel játszunk, akkor lehet activityzni is a képekkel, az egyik gyerek húz, bemutatja a cselekvést, a többi gyerek pedig kitalálja.
- „Nézzétek, mit csinál Peti?“
- „Fut.“
Ha csak kettesben játsszuk ezt a játékot, akkor időnként szerepet cserélhetünk, így a kérdés feltevését is gyakorolhatja a gyerek.

Nagy kedvenc a legóval történő mondatépítés. Itt szükség lesz kettő darab kék (négyes) kockára és sok piros (nyolcas) téglára. A Duplo ez esetben jobb, mert nagyobb, de lehet sima legó is. És ha nincsen legó kéznél, akkor színes fakockák is megfelelnek. A kék az alany, a piros a cselekvő ige. Ezen kívül kell még egy maci és kellenek a cselekvéskártyák.

Először szétterítjük a cselekvéskártyákat, és mindegyik mellé teszünk egy piros téglát. Utána bemutatjuk a macit:
- „Ő Füles Mackó.“
És mellé rakjuk az egyik kék kockát.
Most kezdődik a játék. Lerakom magam elé a másik kék kockát. És azt mondom:
- „Keresd meg a futnit.“
A gyerek rámutat a képre. Én elveszem a piros téglát a kép mellől, és a kék mellé helyezem úgy, hogy a gyereknek balról olvasva kék és piros legyen a sorrend. Utána rámutatok először a kék, majd a piros kockára, és azt mondom:

- „Füles Mackó fut.“
És megkérem a gyereket, hogy ismételje meg, vagy mondja velem, ha nem megy neki egyedül.
Így a gyerek pontosan látni fogja, hogy a kék a Füles Mackó, a piros a fut. Aztán új cselekvéskártyát választunk.
Ezt ismételjük addig, amíg a gyerek meg nem érti, attól kezdve én már nem mondom ki a mondatot, hanem tőle várom, hogy ő mondja. Én csak mutatok a kék, majd a piros kockára.

Jöhetnek a bővítmények

A legós játékot tovább lehet játszani bővítményekkel, fontos, hogy következetesen használjuk a színeket: zöld a tárgy (valamit), sárga a részes határozó (valakinek), lila a hely (hol), fehér az eszköz (mivel), barna a társ (kivel), fekete az idő (mikor)... etc.

Ha halmozzuk az egyik bővítményt, akkor tornyot lehet építeni az azonos színű kockákból, ezt mindenképpen próbáljuk ki, mert nagyon szeretik a gyerekek, mi pedig remekül bővíthetünk vele szókincset is. Pl. „Füles Mackó felveszi a trikóját, nadrágját, zokniját, pulóverét … stb.“ vagy „Füles Mackó elment a nagymamájához, a boltba, a pékhez, moziba … stb.“

A cselekvéskártyákat is kiegészíthetjük további mondatrész-képekkel, és rögtön kezdődhet a mondat-puzzle.