Hogyan építsünk mondatot?
Sok megerősítő visszajelzés
érkezett az előző posztomra (A beszédfejlődés rugója), ezért
most megosztok néhány játékos ötletet mondatépítésre, az
alapoktól kezdve.
Többnyelvű gyerekek fejlesztéséhez
szedtem össze, találtam ki, vagy éppen dolgoztam át ezeket a
játékokat, de kipróbáltam már megkésett anyanyelvi
beszédfejlődés terápiájában is, hiszen a lényeg az elején
ugyanaz: a szavakból mondatokat kell építeni.
Kétféle utat járok, és valamelyik
mindig beválik: az egyik a szerepjáték, a másik az építés, és
nincsen szabály, hogy melyiket szeretik jobban a kisfiúk vagy a
kislányok, mert valójában mindkettőt egyformán.
Hogyan lesznek a szavakból mondatok? A
választ mindenki tudja: alany, állítmány és bővítmények.
Ezekkel a kategóriákkal a gyerekek azonban nem tudnak mit kezdeni,
mégis valahogyan ezt a gondolati struktúrát kell megértetnünk
velük, és ez a következő játékokon keresztül egészen könnyen
megy.
Az első lépés az ÉN és a TE
Dobókockás mondatépítés: vannak
ÉN- és TE-kártyák (egy fiú mutat egyértelműen magára vagy
rád), és vannak cselekvéskártyák. Én először mindig
megbeszélem külön az összes képet a gyerekekkel.
Az ÉN- és TE-kártyákat felmutatom,
és elmagyarázom: „A fiú azt mondja: te.“ vagy „A fiú azt
mondja: én.“ Ezt a gyerekek hamar leveszik, de azért egy kicsit
gyakoroljuk. A rávezető kérdés mindig a következő: „Mit mond
a fiú?“ Sosem azt kérdezzük, hogy mi ez a kártya, vagy hogy mit
jelent.
A cselekvéskártyák bemutatása
főnévi igealakkal történik: „Ez az enni. Ez a vezetni.“ Ezt
azért tartom fontosnak, mert ez az alak semleges, nem árul el semmi
mást, csak az ige jelentéstartalmát, nincsen mellette cselekvő
alak.
A játék menete a következő. A
gyerek húz egy ÉN- vagy egy TE-kártyát.
- „Mit mond a fiú?“
- „Mit mond a fiú?“
- „Én.“
A gyerek dob a dobókockával, és kikeresi a számhoz tartozó kártyát (ha több is van belőlük, mint a képen látható esetben, akkor a gyerek választhat). Természetesen azt is megbeszéljük, hogy mennyit dobott, mert ez egy plusz számolásgyakorlat, ki ne hagyjuk. Jó, ha a gyerek ránézésre felismeri a mennyiséget a dobókockán, de ha nem, akkor számolja meg ujjal, vagy a haladók csak szemmel.
A gyerek dob a dobókockával, és kikeresi a számhoz tartozó kártyát (ha több is van belőlük, mint a képen látható esetben, akkor a gyerek választhat). Természetesen azt is megbeszéljük, hogy mennyit dobott, mert ez egy plusz számolásgyakorlat, ki ne hagyjuk. Jó, ha a gyerek ránézésre felismeri a mennyiséget a dobókockán, de ha nem, akkor számolja meg ujjal, vagy a haladók csak szemmel.
- „Melyik kártyát választod?“
- „Enni.“
Ekkor a gyerek egymás mellé rakja a kártyákat: Én és Enni. Fontos a sorrend, balról jobbra, mert úgy olvasunk. És most megkérjük a gyereket, hogy olvassa össze.
- „Olvasd el.“
- „Én eszem.“
- „Enni.“
Ekkor a gyerek egymás mellé rakja a kártyákat: Én és Enni. Fontos a sorrend, balról jobbra, mert úgy olvasunk. És most megkérjük a gyereket, hogy olvassa össze.
- „Olvasd el.“
- „Én eszem.“
A második lépés az Ő
Csak cselekvéskártyákkal játszunk.
Legyen benne fiú és lány is, mert bár a magyarban nincsen külön személyes névmás E/3-ban a nemekre, csak az „ő“, de ha a gyerek beszél más
nyelvet is, ahol viszont megkülönböztetettek a nemek, akkor itt éppen
azt kell megtanulnia, hogy a magyarban nincsen különbség.
Két szériát nyomtatok a képekből, és az egyik széria képeit felragasztom egy kartonra/papírlapra, ez lesz a tábla.
A másik széria darabjait sorban egyesével felmutatom, és megkérdezem:
- „Mit csinál a fiú/lány?“
- „Eszik.“
Az „ő“ használatát ez esetben nem várjuk el a gyerektől, mert nem életszerű, de egyértelműsíthetjük a használatát a cselekvések megkülönböztetésénél, pl. „Nézd, ő nem megy, hanem fut. Látod? Ő megy, ő pedig fut.“
A gyerek feladata a válaszon kívül még az is, hogy megkeresse a táblán a cselekvést, és arra tegye rá a képet.
Két szériát nyomtatok a képekből, és az egyik széria képeit felragasztom egy kartonra/papírlapra, ez lesz a tábla.
A másik széria darabjait sorban egyesével felmutatom, és megkérdezem:
- „Mit csinál a fiú/lány?“
- „Eszik.“
Az „ő“ használatát ez esetben nem várjuk el a gyerektől, mert nem életszerű, de egyértelműsíthetjük a használatát a cselekvések megkülönböztetésénél, pl. „Nézd, ő nem megy, hanem fut. Látod? Ő megy, ő pedig fut.“
A gyerek feladata a válaszon kívül még az is, hogy megkeresse a táblán a cselekvést, és arra tegye rá a képet.
Következő lépésként, ha mondjuk
több gyerekkel játszunk, akkor lehet activityzni is a képekkel, az
egyik gyerek húz, bemutatja a cselekvést, a többi gyerek pedig
kitalálja.
- „Nézzétek, mit csinál Peti?“
- „Fut.“
Ha csak kettesben játsszuk ezt a játékot, akkor időnként szerepet cserélhetünk, így a kérdés feltevését is gyakorolhatja a gyerek.
- „Nézzétek, mit csinál Peti?“
- „Fut.“
Ha csak kettesben játsszuk ezt a játékot, akkor időnként szerepet cserélhetünk, így a kérdés feltevését is gyakorolhatja a gyerek.
Először szétterítjük a
cselekvéskártyákat, és mindegyik mellé teszünk egy piros téglát.
Utána bemutatjuk a macit:
- „Ő Füles Mackó.“
És mellé rakjuk az egyik kék kockát.
Most kezdődik a játék. Lerakom magam elé a másik kék kockát. És azt mondom:
- „Keresd meg a futnit.“
A gyerek rámutat a képre. Én elveszem a piros téglát a kép mellől, és a kék mellé helyezem úgy, hogy a gyereknek balról olvasva kék és piros legyen a sorrend. Utána rámutatok először a kék, majd a piros kockára, és azt mondom:
-
„Füles Mackó fut.“
És megkérem a gyereket, hogy ismételje meg, vagy mondja velem, ha nem megy neki egyedül.
Így a gyerek pontosan látni fogja, hogy a kék a Füles Mackó, a piros a fut. Aztán új cselekvéskártyát választunk.
Ezt ismételjük addig, amíg a gyerek meg nem érti, attól kezdve én már nem mondom ki a mondatot, hanem tőle várom, hogy ő mondja. Én csak mutatok a kék, majd a piros kockára.
- „Ő Füles Mackó.“
És mellé rakjuk az egyik kék kockát.
Most kezdődik a játék. Lerakom magam elé a másik kék kockát. És azt mondom:
- „Keresd meg a futnit.“
A gyerek rámutat a képre. Én elveszem a piros téglát a kép mellől, és a kék mellé helyezem úgy, hogy a gyereknek balról olvasva kék és piros legyen a sorrend. Utána rámutatok először a kék, majd a piros kockára, és azt mondom:
És megkérem a gyereket, hogy ismételje meg, vagy mondja velem, ha nem megy neki egyedül.
Így a gyerek pontosan látni fogja, hogy a kék a Füles Mackó, a piros a fut. Aztán új cselekvéskártyát választunk.
Ezt ismételjük addig, amíg a gyerek meg nem érti, attól kezdve én már nem mondom ki a mondatot, hanem tőle várom, hogy ő mondja. Én csak mutatok a kék, majd a piros kockára.
Jöhetnek a bővítmények
Ha halmozzuk az egyik bővítményt, akkor tornyot lehet építeni az azonos színű kockákból, ezt mindenképpen próbáljuk ki, mert nagyon szeretik a gyerekek, mi pedig remekül bővíthetünk vele szókincset is. Pl. „Füles Mackó felveszi a trikóját, nadrágját, zokniját, pulóverét … stb.“ vagy „Füles Mackó elment a nagymamájához, a boltba, a pékhez, moziba … stb.“
Hú, ez nagyon izgalmas, köszönjük. Megkérdezhetem, hogy milyen színes és fekete-fehér kártyákat használsz?
VálaszTörlésRemek ötletek.
VálaszTörlés