Mit tehetünk otthon?
Logopédusra
várva
Logopédiai felmérések után sokszor hangzik el a
következő két mondat: 1. még várjunk, 2. egyelőre nincs szabad
helyem, hívjanak vissza pár hónap múlva.
A logopédusok
túlterheltek, ezt régóta halljuk. Túlterheltek, mert egyre több
a gyerek, akinek beszédjavításra, beszédindításra van szüksége,
és az okok számosak – nem is erről szeretnék beszélni, hanem
arról, ami ennél jóval fontosabb: mit tehet a szülő otthon? Mit
tehet, amíg logopédusra vár, hogy sorra kerülhessen? Vagy egész
egyszerűen ha csak azt szeretné, hogy soha ne kelljen logopédushoz
járnia a gyerekkel – mit tegyen otthon?
A boltokban kapható
fejlesztő kiadványok mennyisége zavarbaejtő. Nem irigylem a
szülőket, mégis hogyan válasszanak, ha egyszer a logopédia egy
szakterület, amihez alapvetően a logopédusok értenek. A szülőket
nem vezeti senki.
Szeretnék egy kiadványt ajánlani,
amivel nem lehet tévedni. A Pöttöm Park könyveket, amelyek
beszélgetős és interaktív (tevékenykedésre alkalmas) könyvek.
És hogy miként is érdemes belevágnunk, ahhoz fogok az alábbiakban
pár ötletet és jó tanácsot adni.
Vannak gyerekek, akik az ölünkbe
bújva szívesen nézegetnek képeket, beszélgetnek velünk,
meghallgatnak minket. Velük spontán is lehet képekről
beszélgetni, pl. a kakasról, hogy hol él, mit eszik, ki a felesége
(tyúk), kik a gyerekei (kis csibék), hol láttunk már kakast
(tanyán), van-e a nagyinál, mi mond a kakas stb. Vannak aztán
gyerekek, akiknek zabszem nem fér a fenekükbe, velük nem lehet egy
fotelban megülni, velük bizony kreatívnak kell lenni, és játszani
kell, mozogni kell. A könyv csak kiindulópont: keresd meg az
állatokat/járműveket, és utánozd a járásukat. Aztán bizony mi
jövünk: mi járkálunk a földön, mint az állatok/járművek, és
a gyerek mondja, hogy mit utánozzunk. Az is jó játék, ha
letesszük a földre a könyvet, és egy kisebb tálkával/pohárral
letakarunk egy képet az oldalon, a gyereknek pedig ki kell találnia,
hogy mit takartunk le. Haladóknak úgy is játszható, hogy egymás
után gyorsan letakarok három képet, és ezt a sort kell a
gyereknek végigmondania. Amikor már konkrét feladatok vannak a
könyvben, pl. össze kell kötni valamit valamivel, akkor vehetünk
kisebb zsinórokat az összekötéshez, közösen kimérhetjük,
szétvághatjuk a gyerekekkel – a finommotorikát is jól
fejleszti, és a könyvoldal is többször játszható marad.
Azt
javaslom, minden szülő gondolja végig először, hogy milyen az ő
gyereke, melyik oldalakat fogja szeretni, miket lehet majd játszani
vele, mikor, hol és hogyan. A felkészült szülő sokkal
hatékonyabban tudja használni a könyveket. Ha azonnal a gyerek elé
tesszük, miután megvettük, gyorsan fordulhat csalódásba, mert
nem sikerül elsőre valamit kitalálni, kimondani, elmondani, és
soha többé nem akarja majd elővenni.
A könyvet és az azzal
való játékot érdekessé, már-már jutalommá kell tenni. „Ezt
csak a mamával, és csak naponta egyszer, ovi után és a nappaliban
játsszuk.“ Utána pedig el kell rakni szem elől. Be a szekrénybe,
ha ugyanis mindig kéznél van, akkor nem lesz többé érdekes.
Van
matricás könyv is (Ragassz és mondd!), na, erre kell a legjobban felkészülni. A
gyerekek lendületből ragasztanak, a legtöbbször csak a ragasztás
öröméért, ritkán érdekli őket az összkép. Ha az oviban
előkerül a matrica, én a legtöbbször feltett kézzel hátralépek
egyet, mintha csak hangyabolyba léptem volna. Pillanatokon belül
kitör a káosz. Mint betépett hangyák kezdenek el körbe-körbe
rohangálni az asztal körül, keresve a helyet, hol férnek hozzá a
legjobban a matricákhoz, és a végére mindenhol és mindenkin
matrica lesz. Egyszer még a hátamon is találtam egyet. Remek móka,
kétségtelen, csak ebben a formájában üresjárat fejlesztés
szempontjából.
Ha felkészülten játszunk a könyvekkel, egészen biztos vagyok abban, hogy pár hét múlva látszódni fog a hatása.
És ami a legjobb: nem mentünk logopédushoz, mégis fejlesztettük a gyermek beszédét – otthon, ahol a logopédia helye van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése