Teszteljük otthon a beszédészlelést!

Gyerekkoromban imádtam a Mary Poppinst, kívülről tudtam az egész filmet, és Julie Andrewszal énekeltem minden dalt (attól félek, még ma is menne). Azt is, hogy szuperkálifrájdzsilisztikexpiálidósösz (avagy, ahogy ezt rendesen írni kell: supercalifrigilisticexpialidocious). Mivel VHS-en néztem a filmet, a szalag bizony rendesen megkopott, annyit tekertem vissza, hogy „mi vaaaan?”, mire megtanultam a bűvös szót.

A beszédészlelés kialakulása megelőzi a beszédértést, és nagyon fontos mozzanata a nyelvelsajátítás folyamatának, mind az anyanyelv, mind a második nyelv szempontjából. A kisbabák az anyjuk szájáról olvasva tanulnak meg hangokat utánozni, és mielőtt megszólalnának, rengeteg dolgot megtanulnak az anyanyelvről. Megtanulják, hogy hol vannak a határok, megtanulják, milyen hangok követhetik egymást egy szóban, megtanulják a mondatlejtések megkülönböztetését. Aztán eljön a pillanat, amikor nekiállnak halandzsázni. A hangkapcsolatok a szavakban anyanyelvi minta alapján alakulnak, a mondatlejtés kísértetiesen hasonlít a miénkhez – és ez már beszéd. Még nem értelmes, de már alkalmas a kommunikációra. Aztán ha ez jól megy, ha a beszédészlelés zavartalanul fejlődött, akkor a halandzsa nagyon hamar átalakul értelmes beszéddé.

Egy bizonyíték arra, hogy halandzsanyelven is lehet kommunikálni: párbeszéd egy egyéves ikerpár között. (A feliratozást érdemes figyelmen kívül hagyni. Sőt!)

Amikor a gyermek már tud beszélni, onnantól a kettő szétválaszthatatlan, de a második nyelv elsajátításában ismét fontos szerephez jut a beszédészlelés képessége. Az óvodában, az iskola első osztályában megint olyan környezetbe kerül a gyermek, ahol mindenki körülötte érthetetlen nyelven beszél, és neki újra meg kell tanulnia egy nyelvet, amely körülveszi. És ilyenkor a régi stratégiához nyúl vissza: hallgat és figyel. Mint babakorában. Még nincsen fogalma a nyelvről, nem ismeri a szerkezetét, nem ismeri a kategóriáit. Nem úgy tanul tehát, mint mi a nyelvtanfolyamon. Hanem utánzással. Így jut megint kitüntetett szerephez az életében a beszédészlelés.

Ezért nem árt, ha otthon is teszteljük, fejlesztjük ezt a képességet.

1. Suttogott szavak visszamondása

Kb. egy méter/fél méter távolságból suttogunk szavakat a gyermeknek, melyeket vissza kell mondania. Először két-három szótagosakkal próbálkozzunk, az egy szótagos ugyanis nehezebb ezeknél. Próbáljuk meg úgy is, hogy a gyermek vagy becsukja a szemét, vagy a háta mögé állunk, hogy ne lássa a szánkat.

Érdemes kipróbálni a képen látható kísérletet is a madzaggal összekötött konzervdobozokkal. Működik.

2. Hangtalanul artikulált szavak visszamondása

A fentihez hasonló, de most csak artikulálunk, hang nélkül, és ennél a feladatnál szemben kell állnunk vagy ülnünk a gyermekkel. Két szótagos szavakkal kezdjük, aztán jöhetnek a három szótagosak, végül az egy.

3. Exotikus nyelvű gyerekdalok éneklése

A feladat egyszerű, és igen kellemes. Hallgassunk olyan idegen nyelvű gyerekdalokat, amelyek messzi országok nyelvén szólnak, olyan nyelveken, amelyekkel még nem találkozhatott a gyermek, amelyekről még nem lehet tapasztalata. Ezért választottam mintaként afrikai zenét. Próbáljunk meg közösen kihallani belőle szavakat, és aztán együtt énekelhetjük, amikor ismét meghalljuk.

Africa is a beautiful lullaby:
https://www.youtube.com/watch?v=fBYFgOv_3nY

Songs from the Baobab:
https://www.youtube.com/watch?v=CvS3JQ7qGcc

Putumayo African Playground:
https://www.youtube.com/watch?v=GVEGNNg6ifs

 4. Értelmetlen (halandzsa)szavak visszamondása

 Olyan értelmetlenekre gondolok, mint Mary Poppins varázsszava, amely nyilvánvalóan túlságosan hosszú, és elég nehéz is, de biztosan találunk rövidebbeket. Alkothatunk magunktól is, vagy kölcsönözhetünk szavakat egy másik nyelvből, például lapozzuk fel Afrika térképét, ahol olyan településneveket találunk, mint Bulimba, Mombasa, Gamboma, Kinkala, Tamale, Takoradi. Az afrikai nyelvek gyerekbarát nyelvek, könnyű hangzókkal, dallamos mondatlejtéssel.