Magyar nyelvű ovi, német nyelvű ovi? Szeptemberi dilemmák.

Én is megjártam ezt az utat. Amikor csak pár hónapra jöttünk Bécsbe, a fiamat semmiképpen nem akartam osztrák oviba adni, mert attól féltem, hogy az óvodát mint intézményt fogja megutálni, félni tőle, ellenállni, ha nem érti a nyelvet, amelyen beszélnek hozzá. Ezért magyar nyelvű óvodába adtam, amíg mi dolgoztunk. Nagyon szerette, szívesen ment. 

Nagycsoportos volt, amikor végleg kiköltöztünk, és természetesen tovább járt a magyar oviba, ahol volt ugyan német nyelvoktatás ovisoknak, de semmivel sem tanult többet belőle, mint a villamoson, vagy az utcán. A Speckstängerl neve a Ströckből és a Rossauer Lände neve a metróból előbb beépült, mint a Birne vagy az Apfel, a rot vagy a blau a németóráról. Az idegennyelv-tanítás óvodás korban legtöbbször azt a hasznot hozza, hogy a gyermek füle rááll a másik nyelvre, és könnyebben fogja később megtanulni. Természetesen ragad rá sok szó is eközben, de elsősorban a játékos mondókákból, énekekből, nem a direkt tanításból.

Sokan kérdezik tőlem, és kérdezik egymástól közösségi portálokon, hogy mi a jobb, az osztrák ovi, vagy a magyar ovi. Egyértelmű válasz nincsen, ahogy egy kérdésre sincsen. Sok szempont van, amelyet figyelembe kell venni a döntésnél, és még több kérdés, amelyet fel kell tenni magunknak – ezeket igyekeztem most összeszedni:

Mi a cél? 

Az anyanyelv erősítése, mert valamilyen oknál fogva a gyermek anyanyelvi fejlődése nem a kívánt tempóban halad? (Ez esetben jobb lehet a magyar ovi.) Vagy a német nyelv elsajátítása, hogy majd az iskolakezdés könnyebb legyen? (Ez esetben jobb lehet a német nyelvű ovi.)

Milyen az otthoni nyelvi környezet? 

Egynyelvű, csak magyar? (Ez esetben jobb lehet a német nyelvű ovi.) Vagy kétnyelvű, német és magyar? (Ez esetben nagyjából mindegy, ráadásul vannak már kétnyelvű ovik is, például Bécsben.)

Milyen a gyermek habitusa, hogyan viselkedik idegen nyelvű környezetben? 

Visszahúzódó? Könnyen barátkozik? Visszahúzódó, de nem a nyelv miatt, hanem az idegen környezet miatt, amelyet hamar meg fog szokni? Minden helyzetben feltalálja magát?

Az óvoda a szülőtől való elszakadást jelenti elsősorban a gyermekek számára, és sokszor összekeverjük az e felett érzett „traumát” az idegen nyelv miatti „traumával”, amelyet alapvetően mi élünk át a kiköltözéssel és a külföldi munkavállalással, és mi féltjük azután ettől a gyermekeinket is.

A gyerekek az ovimban akkor is sírnak az első napokban a szünet után, ha már beszélnek németül, és akkor is sírnak, ha már nagycsoportosok, és nem most kezdték. Vannak gyerekek, akik egyik esetben sem sírnak, hanem simán besétálnak, és vagy leülnek játszani, vagy figyelnek egy sarokból. A gyermek habitusától függ ugyanis, hogy nehéz-e az elszakadás a szülőtől, és ahogy én látom, a legritkábban van arról szó, hogy „anya, én ezt a nyelvet nem értem, vigyél haza, légy szíves”. Ha a gyermek sír reggel az oviban, az természetes dolog, mert nehéz az elszakadás, és elmúlik, ha már magabiztosabban tudja kezelni a helyzetet. A sírás miatt tehát ne hozzunk döntést egyik óvoda ellen sem.

Szorongó a gyermek? 

Ha fontos neki, hogy minden helyzetben megfeleljen, akkor a német nyelvű óvodát javaslom, hogy iskoláskorra biztosan elsajátítsa a németet. Az iskolakezdés magától is stresszes az új környezet és az új kihívások miatt, legalább a nyelvvel ne nehezítsük a gyermek helyzetét.

Melyik óvoda melletti döntés hoz nyugalmat a család életébe? 

Mert annak semmi értelme, hogy az egyiket erőltetjük, és mindenki úszik a stresszben. Egyik választás sem rossz ugyanis. A rossz az, ha hozunk egy döntést, és aztán az senkinek sem tetszik.

Függ a gyermek anyanyelvi fejlődésének ritmusától.

1. Ha a gyermek nyelvi fejlődése akadályozott valamilyen formában, akkor én mindenképpen az anyanyelvi ovit javasolom.
2. Ha a gyermek beszédfejlődése megkésett, de csak kommunikációs okokból (keveset beszélnek és játszanak vele otthon; sok időt tölt technikai eszközökkel foglalkozva, úgymint TV, okostelefon, tablet & Co.; vagy csak egyszerűen lassúbb a tempója), akkor nem szükséges anyanyelvi oviba küldeni, sokkal fontosabb otthon segíteni az anyanyelvi beszéd megindulását és fejlődését, és járhat nyugodtan német nyelvű oviba, mert a második nyelv ez esetben nem fogja akadályozni az anyanyelvi beszédfejlődést.
3. Ha a gyermek nyelvi fejlődése nem akadályozott, akkor nem hozhatunk rossz döntést, akármelyik ovit is választjuk. Ha az anyanyelvit, akkor majd az iskolában tanul meg cca. fél év alatt németül. Ha a német nyelvűt, akkor elég, ha az otthoni környezet anyanyelvi, az viszont legyen erős sok közös családi programmal, sok beszélgetéssel, sok olvasással.

Milyen az óvónéni? 
Ez a legfontosabb szempont a döntéshozatalban. Ha a gyermek elsőre elfogadja, és jól „szót értenek” egymással, beszélhet akár szuahéliül is, ott kell hagyni nála a gyermeket. Ha mindenki, szülő és gyermek is úgy érzi, hogy ez oké, akkor azt az óvodát kell választani. Manapság annyi forrásból tájékozódunk, hogy éppen a legfontosabb marad ki: az ösztönös választás. Pedig az anyai ösztön ritkán téved. (És csak azért nem írom le, hogy "soha", mert perfekcionista vagyok.)