Rendhagyó nap az óvodában: a Nyitott Ház

Kosztümpartit rendeztünk az óvodában, és ennek okán -- ha már kibújunk a bőrünkből (és belebújunk valaki vagy valami máséba) -- legyen az egész nap merőben új és szokatlan, próbáljunk ki valami egészen mást, mint a hagyományos óvodanap, legyen más a tér-, és legyen más az időbeosztás.

Fogtuk magunkat, és a csoportszobák mindegyikét más és más tevékenységre rendeztük be. Volt büfészoba, ahol a gyerekek kedvükre ehettek-ihattak, és az asztalra rakott ételekből-italokból szabadon válogathattak. Volt táncszoba, ahol gyerekdalokra rázhattak, felváltva lassú és gyors számokra, félhomályban, lampionok társaságában. Volt tornaterem ügyességi játékokkal felszerelve. Volt színezőszoba, amely a legcsendesebb tevékenységet garantálva egy pihenősarkot is felkínált a gyerekeknek. Volt barkácsolószoba, ahol apró kis projektekkel készültek a pedagógusok, illetve itt ült egy sminkes is az asztal mellett, aki a gyerekek kosztüméhez passzoló arcot festett nekik. És volt az érzékek birodalma, ahol én vártam a kíváncsi gyerekeket, és ahol minden érzékszervüket próbára téve kísérletezhettek kedvükre.

Lehetett hallás után memoryt játszani. A kis fehér dobozokban párosával különféle anyagokat rejtettem: darált kávét, lencsét, babot, apróra vágott szívószálat, sót, papírfecniket. Otthonra kindertojás-dobozokat ajánlok megtölteni, ha nincsen más doboz kéznél.

Lehetett illat-memoryt játszani: illatpárokat találni. Gyümölcs- és virágillatokkal dolgoztam. A megnevezésük már csak hab volt a tortán, éppen elég feladatnak bizonyult párokat találni. A gyerekek szaglószerve ritkán van kitéve fejlesztő feladatoknak, pedig nagyon kényes ám. A legtöbb étel visszautasítása az illatának köszönhető, már ott eldönti a gyermek, hogy meg akarja-e enni, vagy sem. Érdemes többször szagoltatni velük ételeket és virágokat.

Lehetett gyümölcsöket kóstolni bekötött szemmel. Ez volt a harmadik legnépszerűbb stáció a szobában. A kiwi és az ananász kivételével a gyermekek minden gyümölcsöt azonnal felismertek, amire természetesen roppant büszkék voltunk. A jelek szerint működik az egészséges ételekre nevelés programja is.









A második legnépszerűbb stáció a tapogatós memory volt. Két játék közül is választhattak a gyerekek. Én különböző anyagokból apró kis korongokat készítettem a számukra, a kolléganőm viszont gombokból készítette el ennek egy változatát. A feladat ugyanaz volt. Bekötött szemmel párokat találni.

És a legnépszerűbb stáció az Érzékek utcája volt (erről már írtam itt: Az Érzékek Utcája), ahová sajnos nem mindenki juthatott be, mert az utca több időt vett igénybe gyermektől, pedagógustól. Ketten kellettünk hozzá: egyikünk egyesével végigkísérte a bekötött szemű gyerekeket az utcán, másikunk a végén várta, letörölte a lábát, és meghallgatta a benyomásait. Az én utcámban most a következő anyagok voltak: ugrálókötél, vattakorong, legóalaplap, alufólia, fagyöngy, hullámpapír, kinetikus homok, borotvahab, víz.





Az érzékeket igénybe vevő bármilyen játék és tevékenység azt a részét fejleszti az agynak, amely igen közel áll a nyelvi központokhoz, ezért észrevétlenül fejleszti azokat is. Logopédiai terápiámnak mindig része egy-egy érzékszerv középpontba állítása, kitűnő belemelegítő játékok ezek.

A Nyitott Ház koncepcióját egyre több nyitott szellemű óvoda alkalmazza. Lényege a gyermekek önállóságának fejlesztése, és az önálló tevékenységre való nevelés. A gyermek maga választhatja ki, mivel akar foglalkozni, kivel akar játszani, és a pedagógus ebben támogatja. Ez az óvodakoncepció is tartalmazza a rendszerességet és a közös foglalkozásokat, de jóval nagyobb teret ad a saját tevékenységnek. Óvodától és pedagógusoktól függ aztán, hogy káoszba fullad-e. Nálunk a három óra soknak bizonyult, de két órán keresztül nagyon jól működött: a gyerekek hangyaként vándoroltak egyik szobából a másikba, és szorgalmasan gyűjtögették a matricákat, melyeket egy-egy szoba meglátogatásakor kaptak. És ebéd után mindegyikük aludt, mint a tej, még a legélénkebb duracellnyuszik is.