Miért baj, ha kimarad a négykézláb mászás? 

(A keresztező mozgás fontossága)

Minden logopédiai felmérésen felteszem a kérdést, hogy rendben alakult-e a gyermek mozgásfejlődése a születés utáni egy évben: hasra fordulás, kúszás, mászás, felülés, felállás, önálló járás. Ha ugyanis kimarad valamelyik, vagy idő előtt siettetve van például az ülés székben, vagy a járás kompban, akkor az akadályozza a gyermek mozgásának természetes fejlődését, és „zavart okoz az Erőben”.

Miért?

Mert az emberi test szimmetrikus. Van egy jobb, és van egy bal oldala, és a kettő között az úgynevezett testközépvonal húzódik. Az agyunk (a nagy agy) két féltekéje keresztező minta alapján irányítja a test mozgását és érzékelését. Ez azt jelenti, hogy a jobb kéz és láb, valamint a jobb szem és fül mozgását és érzékelését a bal agyfélteke irányítja. Ahogyan a jobb oldalról érkező információkat (hideg, meleg, „jaj, megütöttem, fáj”) a bal agyfélteke dolgozza fel. Ha tehát az egész test mozgatva van, és minden érzékszerve dolgozik, akkor a két agyfélteke közötti információcsere aktív, új kapcsolatok keletkeznek, az ember új dolgokat tanul.

Az újszülött már az első hónapokban ezt a keresztmozgást, a testközép átlépését gyakorolja: két szemmel követi a tárgyakat és személyeket maga körül, jobb kézzel nyúl a bal oldalra egy játékért, ide-oda forgatja a fejét, és a hasra forduláshoz a bal vállát és a jobb oldali medencéjét használja. Ezek a keresztező mozgások akkor érik el csúcspontjukat, amikor a gyermek a kúszásból mászásba vált. Amíg a kúszásnál még párhuzamos mozgást végez a kezével, addig mászáskor a jobb kéz a bal lábbal, a bal kéz a jobb lábbal hangolódik össze. Ha nem vált a kisgyerek mászásra, annak oka van: vagy a születés körülményeiben, vagy a mászást megelőző fejlődési szakaszokban – és hatással lesz a következő fejlődési szakaszokra, vagyis a gyermek egész mozgásfejlődésére, így a beszédfejlődésére is, hiszen a beszéd alapvetően mozgásból és érzékelésből áll.

Ezért én mindig megkérdezem: mászott-e a gyermek babakorában? A mászással ugyanis több dolgot is elsajátít: a keresztező mozgást, a szabad döntést (merre menjek), erősíti a karokat, megmozgatja a gerincet, növeli az egyensúlyérzéket. Ha kimarad a mászás, azt a felegyenesedés és az önálló járás sínyli meg, mert sokkal több energiát vesz majd igénybe a gyermektől. Kúszásból két lábra állni borzasztóan nagy ugrás egy kisgyereknek, a súlypont a földről hirtelen egészen magasra kerül, nincsen köztes állapot, mint amilyet a négykézláb mászás kínál. Rengeteg energiát elszív az egyensúly megtartása, és ennek következtében más funkciók lelassulhatnak. Sokszor a beszéd indulását lassítja az, ha a gyermek mozgásfejlődése megtorpan, elbizonytalanodik. Önbizalom nélkül a gyermek nem fog elkezdeni kommunikálni, márpedig ha a mozgásában nem biztos, akkor ez az önbizalom is késni fog. A mozgás és az érzékelés a gyermek egészséges fejlődésének két alappillére, ezzel kezdődik az életük, erre épül rá minden más képesség elsajátítása.

Mit lehet tenni, ha nem akar mászni a baba? Ellentétes mozgásgyakorlással segíteni, a testközépvonal átlépésével: két kis kezét vagy lábát megfogva, mondókázva keresztezni a karokat és lábakat. És hintázni, rengeteget hintázni, a hinta fejleszti a legjobban az egyensúlyérzéket. Valamint jó példával elöl járni: lemenni négykézlábra, és bemutatni, hogyan is kell ezt csinálni.

A járókompokat a legszívesebben betiltanám. Egy ismerősöm az Egyesült Államokban praktizál, gyógytornász, ő mesélte, hogy sok kisgyerek kerül hozzá, akik csak előre tartott kézzel képesek járni, mert így tanulták meg egyensúlyban tartani a testüket a kompban. Utólag leépíteni ezeket a reflexeket hosszú idő, és rengeteg energiát igényel a gyermekektől. Óvjuk meg hát ettől őket. Ha lassan haladnak a fejlődési szakaszokban, azzal nincsen semmi baj. A lényeg, hogy mindegyiket megéljék, és mindegyikben magabiztosak legyenek.

A keresztező mozgásgyakorlatok igazából minden korosztálynak ajánlottak, mert aktivizálják a két agyfélteke közötti kommunikációt, és serkentik a tanulást. Bevezethetnek egy foglalkozást, vagy megmozgathatják a gyerekeket egy iskolai órán egy öt perces szünetet beiktatásával. Ha más nem is jut eszünkbe, csak az indián ugrás és a ritmustapsolás keresztezésekkel, már az is elég. De van egy remek könyv tele gyakorlatokkal Barbara Inneckentől (Kinesiologie. Kinder finden ihr Gleichgewicht, Don Bosco Verlag), amelyet jó szívvel ajánlok.