Sok az egyben: a Lego 

Családunkban ma már mindenki legózik. Én tartottam ki a legtovább, inkább csak szemlélődtem, illetve szétszedtem a feleslegessé vált építményeket, amelyek gyakorlatilag óránként nőttek ki a földből. Rendet tartottam, szétválogattam, elpakoltam. Aztán egyik karácsonyra megkaptam a DeLoreant a kedvenc filmemből (Vissza a jövőbe), és nekiláttam: az útmutatót kiterítettem, a darabokat egyenként kiválogattam, és az útmutató szerint összeraktam. Miközben a fiam elnéző mosollyal és parányi irigységgel a tekintetében végigasszisztálta a (szerinte meglehetősen hosszúra nyúlt) folyamatot, én megint rájöttem valamire. Ennél jobb játék nincs a világon. És most nem a saját örömömre utalok, hanem arra, hogy a legózás a gyerekeket rengeteg területen fejleszti. Először is van egy útmutató, amelyet értelmezni kell: kiválasztani az adott darabokat a halomból szín és forma alapján, és még azt is ki kell számolni, hogy melyikből hány darab kell. Aztán jön az összerakási útmutató követése lépésről lépésre. Nem könnyű az absztrakt rajzot összeegyeztetni a valós darabokkal, ez is feladat. Helyes irányban tartani a készülő építményt és az építőkockát, ez is feladat. Egyszóval benne van a vizuális észlelés, mert azonosítani kell a színt, a formát és a mennyiséget; a szérialitás, hogy melyik lépést melyik követi a folyamatban; az ujjak finom mozgása az összerakáskor; a térérzékelés a darabok helyes irányban tartásához – és ez még csak a jéghegy csúcsa.

Az összerakási útmutatóval rendelkező szetteket iskoláskorú gyerekeknek ajánlják a Lego készítői, de mi van a kisebbekkel? Az óvodásokkal?

Ötlet legózáshoz ovisokkal: Cicák, dínók, madarak

Óvodás korú gyerekeknek a Lego Duplót gyártotta ez a nagyszerű cég, de tapasztalatom szerint az ügyesebb ovisok, főleg az ötévesek megbirkóznak már a normális Lego építőkockákkal is (természetesen szülői felügyelettel, nehogy pajkos ötlettől vezérelve a szájukban kössön ki egy-egy darab, amely onnan annak rendje és módja szerint továbbvándorol lefelé a torok és has irányába).

Én előre megépített állatokkal szoktam játszani ezt a dekonstrukciós játékot: mindegyik gyerek kap egyet-egyet, és megbeszéljük a beazonosítható testrészeket. Aztán mindegyik gyerek szétszedi a sajátját, és kap egy kisebb dobozt (kiválóan megfelelnek a célra a Tejfölösök & Co.), amelybe belepakolhatja a maga darabjait. Aztán elkezdjük különféle csoportokba rendezni az építőkockákat szín (zöld, sárga, kék, fekete, fehér) és forma (négyszög, téglalap, háromszög, kör) alapján. A számolni tudók alkothatnak csoportokat külön a négyeseknek, a ketteseknek és a nyolcasoknak. Végül újra összerakjuk az állatokat, ilyenkor én mutatom előre, hogy melyik lépést melyik követi, és közösen építünk. Zárásképpen még szerepjátékot is lehet kezdeményezni az állatokkal, a gyerekek hamar felveszik a fonalat, és a Lego Állatok pillanatokon belül beszélő állatokká avanzsálnak.

További egyszerűen megépíthető Lego Állatok itt: http://www.playlearnlove.com/2013/06/lego-animal-alphabet-cards.html

 
Még egy ötlet a vizuális memória fejlesztéséhez: Rakd sorrendbe!

Kiválasztok négy egyforma építőkockát különböző színben, egymás mellé rakom őket, és a gyerekekkel többször is elismételjük a színek sorrendjét. Aztán fogok egy könyvet, és a Legók meg a gyerekek közé állítom, hogy ne lássák az építőkockákat. A gyerekeknek az a feladata, hogy a könyv túloldalán megismételjék a sort a Lego kockákkal. Először ki kell válogatniuk a halomból a megfelelő színeket és formát, aztán a megfelelő sorrendbe állítani őket. Ha nem megy, ismételtessük el velük fejből a színek sorrendjét, ha emlékeznek rá, simán megoldják a feladatot akkor is, ha elsőre – beszéd nélkül – nem ment. A nyelv itt egyfajta mankó a vizuális emlékezetnek, de fordítva is ugyanígy működik: a színek nevét előhívja a kép, a Lego elem látványa. Mindkét területet jól fejleszti ez a játék.