2014. november 30., vasárnap

Van élet a mondókán túl

Éppen egy előadáson voltam, amikor egy nyelvfejlesztő játék bemutatása keretében az előadó azt találta mondani, hogy a gyerekdalok hallgatása-éneklése nem fejleszti a nyelvet. Majdnem leestem a székről, és miután lopva körbepillantottam, megnyugodva láttam, hogy kolléganőim is tágra nyílt makiszemekkel rázzák a fejüket.
Fiammal sajnos én is keveset hallgattam kiskorában gyerekdalokat, mert nagyon keveset tartok ezek közül hallgathatónak – úgy zenei, mint poétikai szempontból –, de be kell vallanom, fontos szerepük van a nyelvelsajátításban, hogy csak a legfontosabbakat említsem: a hallási differenciálásban (pl. a szófelismerésben), a fonológiai tudatosság kialakulásában (pl. a rímek építésében), a nyelvi ritmus és melódia, valamint a nyelvi szerkezetek elsajátításában. Ma már akkora a választék, hogy lehet találni olyan előadót, amelyik nem nézi konkrétan hülyének a gyereket, én például, ha újra kezdhetném a fiammal, akkor csak Gryllus Vilmost hallgatnánk éjjel-nappal. A kedvencem a Biciklizős lemez (Dalok 3.), a ritmusa weöressándori, a rímei nem kínrímek, a témái igazi gyerektémák. Gazdag szókincset kínál („Nem adom semennyi kincsért / a gyönyörű havasi cincért”) szellemes ötletekkel (a Szúnyog című dal kiváló testérzékelős-vakarózós játék lehet), társítva mindezt összetett és igényes zenei kompozícióval.
Rendszeresen beépítem logopédiai terápiámba a közös éneklést és mellé a táncolást vagy a ritmustapsolást, mert az óvodáskorú gyerekek így egy csomagban kapják meg mindazt, amit amúgy apránként és egyenként szokás fejleszteni. Azt tapasztalom, hogy a különböző nyelvi zavarok külön-külön fejlesztésénél sokkal hatékonyabb az a módszer, amikor több területet fejlesztünk egyszerre: a mozgást a nyelvprodukcióval, az érzékelést a nyelvértéssel. Ezek a területek nem véletlenül vannak egymás mellett az agyban, ha az egyiket húzzuk, az maga után vonja a másik fejlődését is. Nem is beszélve arról, hogy a gyerekek annyira jól szórakoznak, hogy az óra végén csak annyit hallok, hogy „mégmégmégmégmég…”.

Ötlet az artikuláció fejlesztéséhez: Pörög a, forog a…

John Gaylon: Girl int he Swirling Skirt
A dal bevezetéséhez együtt hallgatjuk meg CD-ről a nótát, és engedem, hogy a gyerekek szabadon táncoljanak (eközben remekül meg lehet figyelni, hogy ki mozog ritmusra, kinek összehangoltak egyáltalán a mozdulatai, és ki az, aki azt sem tudja, mit kell csinálni). Utána ritmust is tapsolunk hozzá, gyerektől függően egyszerűbb vagy összetettebb kombinációban (tapsolni, térden tapsolni, felváltva tapsolni, egymással tapsolni), közben a gyerekek már egy-egy sort velem együtt énekelnek, mert ragad rájuk a ritmussal a dallam is, a szöveg is. Végül attól függően, hogy melyik hang artikulációjának a fejlesztését célozzuk, felépítjük a táncot: például a R hanghoz a pörgést, forgást hangsúlyozzuk (a kislányok már eleve pörgős szoknyában jönnek ilyenkor, és csillog a szemük), a NY hanghoz a „szok-nyá”-t úgy énekeljük, hogy a térdünkön tapsolunk egyet-egyet a szótagra. Az a szép ebben a feladatban, hogy az egész test mozgásával a nyelv helyes mozgását erősítjük, ami a R hang esetében a pörgetés, a NY hang esetében a nyomás gyakorlása. Külön öröm, hogy a gyerekek az egész terápiát nem feladatként élik meg, ők csupán játszanak és mozognak, ugrálnak és táncolnak, és észre sem veszik, hogy közben még a beszédük is fejlődik.


Gryllus Vilmos: Dalok 3., Biciklizős lemez

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése