Megkésett vagy akadályozott beszédfejlődés? Terápia vagy szülőtréning?

Nem szeretem a vicceket, de van egy régi kedvencem, amikor a grófcsemete szülei azért aggódnak, hogy hiába hat éves már a kis miniarisztokrata, még mindig nem beszél. Éppen elkönyvelik magukban a megváltoztathatatlant, amikor egyik nap reggeli közben váratlanul megszólal a grófcsemete: „Édesanyám, ez a tojás büdös.” Mire az anyja nem győz csodálkozni: „Hát mégis beszélsz, drága fiam? De hát miért nem szólaltál meg eddig?” Meg is kapja a választ: „Azért, édesanyám, mert eddig nem volt büdös a tojás.”

A következtetés, amely szerint akkor szólal meg a gyerek, ha van mondanivalója, nyilván egyfajta leegyszerűsítése a történetnek, de sok igazság van benne. A legnagyobb az, hogy a kommunikációnak is, meg a nyelvelsajátításnak is része a csend. A csend nem csak a semmit jelenti. Az esetek többségében a csend annak a jele, hogy valami valahol máshol zajlik, nem a hangzó beszédben. Vannak kisgyerekek, akik már akkor gagyognak és „beszéddel” kommunikálnak, amikor még járni is alig tudnak; vannak gyerekek, akik tankönyv szerint produkálják a fejlődési szakaszokat; és vannak gyerekek, akik később szólalnak meg, csak akkor, amikor már összeállt a fejükben, aminek össze kellett állnia a nyelvhasználathoz, a hangprodukciótól kezdve a ragozáson át egészen a mondatépítésig. 

El kell fogadnunk, hogy ha mi különbözőek vagyunk, miért lennének mások a gyerekeink? A tankönyvekben álló fejlődési szakaszok nem kőbe vésett törvények, és az eltérés sem mindig csak hetekben és hónapokban mérhető, bizony belefér néha az egy év is. Ezért fontos szülői feladat a gyerek állandó megfigyelése, és mindig a saját fejlődési tempójához mérten. Ha félévvel vagy egy évvel később kezdett el megfordulni, felülni és négykézlábazni, akkor nagyon valószínű, hogy beszélni is félévvel vagy egy évvel később kezd el majd. Ha a fejlődése minden szakaszon átmegy, amin át kell mennie, és nem marad el egyik terület sem látványosan a többitől, akkor ez a lassú tempó iskoláskorra fejlesztéssel általában behozható. De fel kell készülni arra, hogy a gyerek egész habitusához hozzátartozik a lassabb tempó, és folyamatos figyelmet és támogatást igényel majd a gyerek egész fejlődése során. Ha azonban egy-egy fejlődési szakasz kimarad, vagy az egyik terület fejlődése látványosan elmarad a többitől, akkor számolni kell nyelvfejlődési zavarral (más néven akadályozott nyelvfejlődéssel) is. Ennek pedig számos oka lehet, ennek felméréséhez és diagnosztizálásához mindenképpen szakember segítségét kell kérni.

Vannak azonban fogódzók, melyek segítenek a szülőknek a későn beszélni kezdő gyerekek nyelvfejlődését otthon felmérni, hogy el lehessen dönteni: szakemberhez kell fordulni, vagy türelemmel ki kell várni a beszéd elindulását. 

1. Működik-e a kommunikáció más csatornákon?

Kezdeményez-e kommunikációt? Odahoz-e például egy könyvet, és az orrunk alá dugja?

2. Kialakult-e már a szimbolikus gondolkodás, játszik-e a gyerek szerepjátékot, vagyis csinál-e úgy, „mintha”? Mintha inna, vagy enne valamit, mintha etetné a babáját, mintha szerelné az autóját. A nyelv hangsorhoz rendelt jelentésen alapul, ezért a nyelvértéséhez, valamint a nyelvprodukcióhoz elengedhetetlen a szimbolikus gondolkodás megléte: a dolognak nem kell jelen lennie ahhoz, hogy utaljunk rá. Kimondjuk, hogy szék, és nem kell széknek ott lennie ahhoz, hogy megértsük, mert egyszer már láttuk, amikor kimondtuk, és attól fogva értjük, hogy mi az a szék, és ennek megfelelően használni is tudjuk a szót. A babát nem kell igazi étellel összemaszatolni és a kisautót sem kell kalapáccsal szétverni ahhoz, hogy játsszunk, elég úgy csinálni, mintha etetnénk, és mintha szerelnénk. A kisgyerekek játék közben sajátítják el ezt a gondolkodásmódot, és ez fontos alapja a nyelvelsajátításnak is.

3. Felveszi-e a szemkontaktust, amikor beszélnek hozzá, vagy amikor ő akar valamit közölni? A szemkontaktus felvétele a kommunikáció első lépése. Az első „Gyere, játssz a kisautómmal!” felszólítás úgy zajlik, hogy a gyermek elénk tolja a kisautót, ránk néz, aztán a kisautóra, és megint ránk. Ha én ekkor szintén a kisautóra nézek, majd a gyermekre, és kimondom a szót, hogy „autó”, a gyermek ezt a szót összekapcsolja a fogalommal, mert a tekintet elmondta már neki, hogy a kettő összetartozik. A kommunikáció tekintet nélkül tehát el sem tud kezdődni.

4. Mennyire fejlett a nyelvértése: érti-e a körülötte zajló és a hozzá intézett beszédet?
A nyelvelsajátítás két szinten zajlik: értjük a nyelvet és beszéljük a nyelvet. Ehhez megfelelően épül fel az agyi központja is a nyelvnek, kettő van ugyanis belőle, az egyik a nyelvértésért felel (Wernicke központ), emellett helyezkednek el az érzékelés területei, a másik a beszédért felel (Brocka központ), emellett helyezkednek el a mozgás területei. Nyelvértés működhet beszéd nélkül, de a beszéd nem tud beindulni a nyelvértés nélkül. Ezért nagyon fontos megfigyelni gyermekünk nyelvértését, a legegyszerűbb ezt is játék közben. Például kérjünk tőle dolgokat: piros kockát, nagy macit, kék vonatot etc.

5. Milyen a mozgása, mennyire ügyes a kezével? Mennyire megbízható az érzékelése? Rendben van-e a látása, a hallása, az ízlelése, a szaglása, zavarja-e az érintés? Mennyire biztos az egyensúlya?

A kapcsolat a mozgásért és az érzékelésért felelős agyi területek, valamint a nyelvi központok között döntő fontosságú a nyelvfejlődés szempontjából, a mozgás és az érzékelés fejlettségének lemaradása akadályozza ugyanis a nyelv fejlődését is. A logopédiai munkában elengedhetetlen a kettő összekapcsolása, és a feladatlapos fejlesztés mellett rendszeresen be kell építeni a mozgásos, valamint szenzoros (érzékeken alapuló) játékokat is a nyelvi fejlesztésbe.

A statisztikák szerint a kétévesek 10%-a későn kezd el beszélni. A gyermekek egyharmada magától behozza ezt a lemaradást (Late Bloomer), másik harmada azért késik, mert egy-egy nyelvi terület érintett a nyelvfejlődési zavarban, harmadik harmada azért késik, mert a gyermek egész nyelvfejlődése akadályozott. Utóbbi kettő esetében logopédiai és talán mozgásterápiák is szükségesek. 
A „későn virágzók” esetében sem az a legoptimálisabb megoldás, ha megnyugodva hátradőlünk, ugyanakkor nem kell feltétlenül terápiával sem terhelni a maga tempójában fejlődő gyermeket. A legtöbbjük a beszéd késése miatt amúgy is visszahúzódó, zárkózottabb a társainál. A legjobb, amit szülőként tehetünk, ha mi magunk segítjük és támogatjuk gyermekünk nyelvi fejlődését. Ezért szoktam ilyen esetben szülőtanácsadást és szülőtréninget felajánlani a későn beszélő gyermekek szüleinek és nagyszüleinek (attól függően, ki van vele otthon). Egy szülőtréning keretében felkészítem a szülőket a nyelvi fejlődést támogató nyelvi stratégiákra és játékokra, melyeket könnyen be lehet iktatni a gyermek mindennapjába, hétköznapi rutinjába, és amivel észrevétlenül, ám rendkívül hatékonyan lehet segíteni a kis „későn virágzók” beszédfejlődését. 

Az érintés hatalma

Legújabban hátmasszázzsal kezdjük a nyelvfejlesztő foglalkozásokat az oviban, és a gyerekek nagyon szeretik. Néhányukat felfrissíti, másokat ellazítja, de mindenképpen felkészíti őket a foglalkozásra. Ráadásul számomra kifejezetten informatív, ahogyan a gyerekek az érintésre reagálnak, sokat elárul a természetükről, az otthoni légkörről, amelyben növekednek, a szociális és érzelmi hálójukról. Vannak, akik végigkacagják a masszázst, mert csiklandós, és szokatlan nekik ez az érzés. Vannak, akik már az első érintést ijedten elutasítják, és inkább csak nézik a többieket. A többségüknek viszont jólesik, és egymás hátán is szívesen eljátsszák az történeteket.

A testséma-érzékelés fejlesztése óvodáskorban azért kiemelten fontos, mert ebben a korban fejlődik ki a gyerekek én-tudata, ilyenkor tanulják meg a gyerekek testrészeiket megnevezni, amellyel egy időben az is tudatosul bennük, hogy ezek a testrészek hozzájuk tartoznak, és így szép lassan kialakítanak egy képet a saját testükről. Ha ez elmarad, vagy bizonytalan marad, az később az iskolában több területen is problémát okozhat a tanulásban.

A történetmasszázs szórakoztató és játékos fejlesztése a testséma-érzékelésnek. Nagyon hasonló a háton való rajzoláshoz, ahol a gyerekek a két legdominánsabb érzékszervüket iktatják ki, a szemüket és a fülüket, és csak a tapintás útján működő érzékelésükre hagyatkoznak. A történetmasszázsok abban különböznek ettől, hogy ezúttal a fülükre is szükségük van, mert a hallás utáni beszédértést kötik össze a testérzékeléssel, és a két terület ilyenkor egymást erősíti.

Gyakori és mindennapi tapasztalat, hogy a nyelvi megértést képekkel segítjük, hiszen világunk vizuális ingerekkel teli, arra viszont ritkábban gondolunk, hogy más érzékszervek is igénybe vehetők a megértés megerősítéséhez: a szaglás, a tapintás, a hallás és a mozgás.

Játék a testséma-érzékelés fejlesztéséhez: Esőmasszázs

A gyerekekkel egymás háta mögé ülünk, mintha csak vonatkoznánk (ha többen játsszuk, mindig körben ülünk, hogy jól lássák a gyerekek, mit csinálok, mert engem utánoznak). Elkezdek mesélni, és kézmozgással követem az eseményeket. Az alábbi történet szabadon variálható, kiegészíthető, meghúzható.

Képzeld el, hogy egy mezőn ülsz.
(A gyerekek lehunyhatják a szemüket, ha akarják.)

Nyár van, és süt a nap. (Összedörzsöljük a tenyerünket, hogy meleg legyen, és az előttünk ülő gyerek hátára helyezzük.)

A nap sugarai melegítik a hátadat. Egyszer csak jön egy felhő, és eltakarja a napot. (Tenyerünkkel oldalirányban finoman végigsimítjuk a hátat.)

Cseperegni kezd az eső. (Két ujjunkkal finoman kopogni kezdünk a háton.)
Csepereg az eső, kipp-kopp, csipp-csepp, dibb-dobb… (Itt választhatunk olyan hangokat, amelyeknek az artikulációját amúgy is fejleszteni akarjuk.)
Az eső egyre erősebben esik. (Mind a tíz ujjunkkal kopogunk a háton, kicsit erősebben, mint addig, de csak annyira, hogy ne legyen kényelmetlen a gyereknek. Ha erősnek érzi, inkább gyorsítsunk a kopogáson, semmint erősítsünk.)

Hirtelen villámlik és dörög az ég. (Ujjunkkal villámot rajzolunk a hátra és szétnyitott tenyérrel finoman rácsapunk.)
Viharos szél söpör át a mezőn. (Tenyerünkkel oldalirányban lendületesen végigsimítjuk a hátat.)
És tovább esik. A hegyről megduzzadt patakok zubognak lefelé. (Tenyerünkkel hullámos mozgással fentről lefelé végigsimítjuk lendületesen a hátat.)
És tovább esik. Lassan alábbhagy az eső, és már csak csepereg. (Már csak két ujjal kopogunk a háton.)

A felhők elvonulnak. (Tenyerünkkel oldalirányban finoman végigsimítjuk a hátat.)
És a felhők mögül felbukkan a nap. Sugarai megint melengetik a hátunkat. (Összedörzsöljük a tenyerünket, hogy meleg legyen, és a hátra helyezzük.)

Lassan mi is szedelőzködünk, és hazamegyünk. (Végezetül fentről lefelé végigsimítjuk a hátat, mintha egy táblát törölnénk le, és kijelentjük, hogy vége.)

Környezettudatosság és logopédia

 Úgy látom, az elkötelezett pedagógusok és logopédusok a legnagyobb szemétfelhasználók a világon. Aminek szerintem két oka van, az egyik a környezetvédelem tárgykörébe tartozik, a másik a pedagógiáéba. Először is, a szemét mindig kéznél van, elképesztő mennyiségben termelődik, és nem kerül semmibe az újrafelhasználása. Másodszor rendkívüli a vonzereje, mert kreatív tevékenységre hív, munka van a feldolgozással, és a végén remek játékok kerülnek ki a kezünk közül. Kívánhat ennél többet egy gyerekekkel foglalkozó pedagógus? Jómagam egészen másképp nézek a szemétre, amióta logopédiával foglalkozom. A tojásos dobozok és a tejes dobozok egy részét akkurátusan félrerakom, nem megy mind a szelektív szemétbe. Ha az amazontól csomag érkezik, legelőször a dobozon akad meg a szemem, vajon mit lehet majd ebből barkácsolni? És hát itt vannak a kávékapszulák! Sajnos annak idején nem jól választottunk, mert a Nescafé Dolce Gusto kapszulái korántsem olyan izgalmasak, mint a Nestlé Nespresso kapszulái. Karácsonykor barátnőmnél megláttam egy (nagy!) zacskó kidobásra/recyclingra ítélt Nespresso kapszulát, és azonnal lecsaptam rá (nem mintha lett volna rivális a közelemben). Mielőtt barátnőm aggódva rákérdezhetett volna, hogy ugye nem újralefőzni akarom az egészet, mert tönkrementünk, sebtiben elmondtam neki, hogy mire készülök: felnyitom őket, kimosom, és a színes kis kupakokkal játszani fogunk.

Ötletek a szemét kreatív felhasználására otthon és pedagógiai/logopédiai foglalkozásokon:

Tejes doboz
A négyzetes hasáb alakú tejes doboz újrafelhasználásának egyik kreatív ötletével a Gyereketetőn találkoztam először (http://gyereketeto.hu/?s=tejes+doboz), mire én is gyorsan elkészítettem a sajátomat, és kipróbáltam kisiskolásokkal a gyakorlaton. 

A gyerekek imádták, és azonnal elhitték, hogy ez egy varázsdoboz, ahová ha bedobják a képet, a gép megfordítja (WOW!), és kapnak egy névelőt, amelyhez megkereshetik a következő képet. A kétoldalas kártyák rengeteg területen alkothatnak párokat: szó és kép, összetett szó két tagja, szó és névelője (nyelvtanításnál), rímek és a többi. Könnyített esetben egy kártya két oldala összetartozik, nehezített esetben pedig láncot kell alkotni a képekből: bedob, megfordít, megkeresi a hozzátartozót, majd ezt dobja be és a többi.

Tojásos doboz

Azon túl, hogy a tojásos dobozok remek felületet kínálnak különböző dolgok szortírozásához (gyöngyöket színek szerint, mazsolát mennyiség szerint etc.), rengeteg állatot és egyebet lehet készíteni a szétnyirbált dobozdarabokból (ld. a Krokotak oldalán: http://krokotak.com/?s=eggs). A kedvencem a pók, mert annyira életszerű, hogy még tojásos doboz formájában is megborzongat.

Kávékapszulák

A különböző színű kapszulákat szintén sokoldalúan fel lehet használni. Rengeteg újrafelhasználási ötlet kering az interneten, ékszerektől kezdve karácsonyfadíszekig. Ezekhez általában először ki kell lapítani a kapszulákat, ami önmagában kiváló stresszoldó kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Én azonban kapszulaformában szoktam különféle logopédiai játékokhoz használni őket.

1. Lehet velük házi Nanu játékot készíteni a vizuális memória fejlesztéséhez: a különböző színű kupakokkal lefedni az előzőleg méretre elkészített képeket (amelyek például innen is letölthetők: http://madoo.net/thema/nanu/). De azt is játszottam már az ovisaimmal, hogy fogtunk egy nagyalakú böngészőt (vagy bármilyen más képeskönyvet), és egyszerűen ráraktam a képekre a kapszulákat, nekik meg ki kellett találniuk, hogy mit takartam le velük. A vizuális memória fejlesztése mellett rögtön lehet gyakorolni a kérdő mondat szerkezetét is (például idegennyelv-tanításban), ha átadjuk a gyereknek a letakarás és kérdezés feladatát („Mi van a piros alatt?”). 

2. Hangdifferenciáláshoz ugyancsak kiválóan felhasználhatók a színes kapszulák. A hangdifferenciálás minden artikulációs fejlesztés első lépése, ezért otthon is érdemes tesztelgetni az óvodás korú gyerekeket: hallja-e vajon a különbséget a között, hogy sár – szár? Ilyenkor megint képeket teszek az asztalra csupa olyan szóval, amely a megkülönböztetésre szánt hangokat tartalmazza, én hangosan kimondom a szavakat, a gyereknek meg az a feladata, hogy azokat a képeket fedje le a kapszulákkal, amelyekben az S-t hallja.

3. Szerialitás fejlesztéséhez, vagyis az események sorrendbe rakásához is gyakran használom a kapszulákat egy képtörténet darabjaival együtt: miközben a történetet mesélem, a gyerek sorban társítja hozzá a képeket, és mindig letakarja belőle azt, amelyikről éppen szó van. A végén meg lehet az egészet fejelni azzal, hogy emlékezetből a helyes sorrendben leemeli a különböző színű kapszulákat az eseményképekről, és közben újra elmondja a történetet, ezúttal a saját szavaival.

Már ennyiből is látszik, hogy a lehetőségek kimeríthetetlenek, csak a fantázia szabhat határt a kávékapszulák felhasználásának. Nem kell ugyanis mást tennünk, hogy egy gyerek érdeklődését a játék iránt felkeltsük, mint kiborítani a szőnyegre egy csomó csillogó, színes kapszulát, mire máris ott terem, kézbe veszi őket, rakosgatja, nézegeti, és kezdődhet is a játék.