Az érintés hatalma

Legújabban hátmasszázzsal kezdjük a nyelvfejlesztő foglalkozásokat az oviban, és a gyerekek nagyon szeretik. Néhányukat felfrissíti, másokat ellazítja, de mindenképpen felkészíti őket a foglalkozásra. Ráadásul számomra kifejezetten informatív, ahogyan a gyerekek az érintésre reagálnak, sokat elárul a természetükről, az otthoni légkörről, amelyben növekednek, a szociális és érzelmi hálójukról. Vannak, akik végigkacagják a masszázst, mert csiklandós, és szokatlan nekik ez az érzés. Vannak, akik már az első érintést ijedten elutasítják, és inkább csak nézik a többieket. A többségüknek viszont jólesik, és egymás hátán is szívesen eljátsszák az történeteket.

A testséma-érzékelés fejlesztése óvodáskorban azért kiemelten fontos, mert ebben a korban fejlődik ki a gyerekek én-tudata, ilyenkor tanulják meg a gyerekek testrészeiket megnevezni, amellyel egy időben az is tudatosul bennük, hogy ezek a testrészek hozzájuk tartoznak, és így szép lassan kialakítanak egy képet a saját testükről. Ha ez elmarad, vagy bizonytalan marad, az később az iskolában több területen is problémát okozhat a tanulásban.

A történetmasszázs szórakoztató és játékos fejlesztése a testséma-érzékelésnek. Nagyon hasonló a háton való rajzoláshoz, ahol a gyerekek a két legdominánsabb érzékszervüket iktatják ki, a szemüket és a fülüket, és csak a tapintás útján működő érzékelésükre hagyatkoznak. A történetmasszázsok abban különböznek ettől, hogy ezúttal a fülükre is szükségük van, mert a hallás utáni beszédértést kötik össze a testérzékeléssel, és a két terület ilyenkor egymást erősíti.

Gyakori és mindennapi tapasztalat, hogy a nyelvi megértést képekkel segítjük, hiszen világunk vizuális ingerekkel teli, arra viszont ritkábban gondolunk, hogy más érzékszervek is igénybe vehetők a megértés megerősítéséhez: a szaglás, a tapintás, a hallás és a mozgás.

Játék a testséma-érzékelés fejlesztéséhez: Esőmasszázs

A gyerekekkel egymás háta mögé ülünk, mintha csak vonatkoznánk (ha többen játsszuk, mindig körben ülünk, hogy jól lássák a gyerekek, mit csinálok, mert engem utánoznak). Elkezdek mesélni, és kézmozgással követem az eseményeket. Az alábbi történet szabadon variálható, kiegészíthető, meghúzható.

Képzeld el, hogy egy mezőn ülsz.
(A gyerekek lehunyhatják a szemüket, ha akarják.)

Nyár van, és süt a nap. (Összedörzsöljük a tenyerünket, hogy meleg legyen, és az előttünk ülő gyerek hátára helyezzük.)

A nap sugarai melegítik a hátadat. Egyszer csak jön egy felhő, és eltakarja a napot. (Tenyerünkkel oldalirányban finoman végigsimítjuk a hátat.)

Cseperegni kezd az eső. (Két ujjunkkal finoman kopogni kezdünk a háton.)
Csepereg az eső, kipp-kopp, csipp-csepp, dibb-dobb… (Itt választhatunk olyan hangokat, amelyeknek az artikulációját amúgy is fejleszteni akarjuk.)
Az eső egyre erősebben esik. (Mind a tíz ujjunkkal kopogunk a háton, kicsit erősebben, mint addig, de csak annyira, hogy ne legyen kényelmetlen a gyereknek. Ha erősnek érzi, inkább gyorsítsunk a kopogáson, semmint erősítsünk.)

Hirtelen villámlik és dörög az ég. (Ujjunkkal villámot rajzolunk a hátra és szétnyitott tenyérrel finoman rácsapunk.)
Viharos szél söpör át a mezőn. (Tenyerünkkel oldalirányban lendületesen végigsimítjuk a hátat.)
És tovább esik. A hegyről megduzzadt patakok zubognak lefelé. (Tenyerünkkel hullámos mozgással fentről lefelé végigsimítjuk lendületesen a hátat.)
És tovább esik. Lassan alábbhagy az eső, és már csak csepereg. (Már csak két ujjal kopogunk a háton.)

A felhők elvonulnak. (Tenyerünkkel oldalirányban finoman végigsimítjuk a hátat.)
És a felhők mögül felbukkan a nap. Sugarai megint melengetik a hátunkat. (Összedörzsöljük a tenyerünket, hogy meleg legyen, és a hátra helyezzük.)

Lassan mi is szedelőzködünk, és hazamegyünk. (Végezetül fentről lefelé végigsimítjuk a hátat, mintha egy táblát törölnénk le, és kijelentjük, hogy vége.)