Környezettudatosság és logopédia
Úgy látom, az elkötelezett pedagógusok és logopédusok a
legnagyobb szemétfelhasználók a világon. Aminek szerintem két oka van, az egyik
a környezetvédelem tárgykörébe tartozik, a másik a pedagógiáéba. Először is, a
szemét mindig kéznél van, elképesztő mennyiségben termelődik, és nem kerül
semmibe az újrafelhasználása. Másodszor rendkívüli a vonzereje, mert kreatív
tevékenységre hív, munka van a feldolgozással, és a végén remek játékok kerülnek
ki a kezünk közül. Kívánhat ennél többet egy gyerekekkel foglalkozó pedagógus?
Jómagam egészen másképp nézek a szemétre, amióta logopédiával foglalkozom. A tojásos
dobozok és a tejes dobozok egy részét akkurátusan félrerakom, nem megy mind a
szelektív szemétbe. Ha az amazontól csomag érkezik, legelőször a dobozon akad
meg a szemem, vajon mit lehet majd ebből barkácsolni? És hát itt vannak a
kávékapszulák! Sajnos annak idején nem jól választottunk, mert a Nescafé Dolce
Gusto kapszulái korántsem olyan izgalmasak, mint a Nestlé Nespresso kapszulái.
Karácsonykor barátnőmnél megláttam egy (nagy!) zacskó kidobásra/recyclingra
ítélt Nespresso kapszulát, és azonnal lecsaptam rá (nem mintha lett volna rivális
a közelemben). Mielőtt barátnőm aggódva rákérdezhetett volna, hogy ugye nem
újralefőzni akarom az egészet, mert tönkrementünk, sebtiben elmondtam neki, hogy
mire készülök: felnyitom őket, kimosom, és a színes kis kupakokkal játszani
fogunk.
Ötletek a szemét kreatív felhasználására otthon és pedagógiai/logopédiai foglalkozásokon:
Tejes doboz
A négyzetes hasáb alakú tejes doboz újrafelhasználásának egyik kreatív ötletével a Gyereketetőn találkoztam először (http://gyereketeto.hu/?s=tejes+doboz), mire én is gyorsan elkészítettem a sajátomat, és kipróbáltam kisiskolásokkal a gyakorlaton.
A négyzetes hasáb alakú tejes doboz újrafelhasználásának egyik kreatív ötletével a Gyereketetőn találkoztam először (http://gyereketeto.hu/?s=tejes+doboz), mire én is gyorsan elkészítettem a sajátomat, és kipróbáltam kisiskolásokkal a gyakorlaton.
A gyerekek imádták, és azonnal elhitték, hogy ez
egy varázsdoboz, ahová ha bedobják a képet, a gép megfordítja (WOW!), és kapnak
egy névelőt, amelyhez megkereshetik a következő képet. A kétoldalas kártyák
rengeteg területen alkothatnak párokat: szó és kép, összetett szó két tagja,
szó és névelője (nyelvtanításnál), rímek és a többi. Könnyített esetben egy
kártya két oldala összetartozik, nehezített esetben pedig láncot kell alkotni a
képekből: bedob, megfordít, megkeresi a hozzátartozót, majd ezt dobja be és a
többi.
Tojásos doboz
Azon túl, hogy a tojásos dobozok remek felületet kínálnak különböző dolgok szortírozásához
(gyöngyöket színek szerint, mazsolát mennyiség szerint etc.), rengeteg
állatot és egyebet lehet készíteni a szétnyirbált dobozdarabokból (ld. a Krokotak
oldalán: http://krokotak.com/?s=eggs). A kedvencem a pók, mert annyira életszerű, hogy még
tojásos doboz formájában is megborzongat.
Kávékapszulák
A különböző színű kapszulákat szintén sokoldalúan fel lehet
használni. Rengeteg újrafelhasználási ötlet kering az interneten, ékszerektől
kezdve karácsonyfadíszekig. Ezekhez általában először ki kell lapítani a
kapszulákat, ami önmagában kiváló stresszoldó kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Én azonban kapszulaformában szoktam különféle logopédiai játékokhoz használni
őket.
1. Lehet velük házi Nanu játékot készíteni a vizuális memória fejlesztéséhez: a
különböző színű kupakokkal lefedni az előzőleg méretre elkészített képeket
(amelyek például innen is letölthetők: http://madoo.net/thema/nanu/).
De azt is játszottam már az ovisaimmal, hogy fogtunk egy nagyalakú böngészőt
(vagy bármilyen más képeskönyvet), és egyszerűen ráraktam a képekre a kapszulákat,
nekik meg ki kellett találniuk, hogy mit takartam le velük. A vizuális memória
fejlesztése mellett rögtön lehet gyakorolni a kérdő mondat szerkezetét is
(például idegennyelv-tanításban), ha átadjuk a gyereknek a letakarás és kérdezés feladatát
(„Mi van a piros alatt?”).
2. Hangdifferenciáláshoz ugyancsak kiválóan felhasználhatók a színes kapszulák.
A hangdifferenciálás minden artikulációs fejlesztés első lépése, ezért otthon
is érdemes tesztelgetni az óvodás korú gyerekeket: hallja-e vajon a különbséget
a között, hogy sár – szár? Ilyenkor megint képeket teszek az asztalra csupa
olyan szóval, amely a megkülönböztetésre szánt hangokat tartalmazza, én
hangosan kimondom a szavakat, a gyereknek meg az a feladata, hogy azokat a
képeket fedje le a kapszulákkal, amelyekben az S-t hallja.
3. Szerialitás fejlesztéséhez, vagyis az események sorrendbe
rakásához is gyakran használom a kapszulákat egy képtörténet darabjaival együtt:
miközben a történetet mesélem, a gyerek sorban társítja hozzá a képeket, és
mindig letakarja belőle azt, amelyikről éppen szó van. A végén meg lehet az
egészet fejelni azzal, hogy emlékezetből a helyes sorrendben leemeli a
különböző színű kapszulákat az eseményképekről, és közben újra elmondja a
történetet, ezúttal a saját szavaival.
Már ennyiből is látszik, hogy a lehetőségek
kimeríthetetlenek, csak a fantázia szabhat határt a kávékapszulák
felhasználásának. Nem kell ugyanis mást tennünk, hogy egy
gyerek érdeklődését a játék iránt felkeltsük, mint kiborítani a szőnyegre egy csomó csillogó,
színes kapszulát, mire máris ott terem, kézbe veszi őket, rakosgatja, nézegeti,
és kezdődhet is a játék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése