Környezettudatosság és logopédia

 Úgy látom, az elkötelezett pedagógusok és logopédusok a legnagyobb szemétfelhasználók a világon. Aminek szerintem két oka van, az egyik a környezetvédelem tárgykörébe tartozik, a másik a pedagógiáéba. Először is, a szemét mindig kéznél van, elképesztő mennyiségben termelődik, és nem kerül semmibe az újrafelhasználása. Másodszor rendkívüli a vonzereje, mert kreatív tevékenységre hív, munka van a feldolgozással, és a végén remek játékok kerülnek ki a kezünk közül. Kívánhat ennél többet egy gyerekekkel foglalkozó pedagógus? Jómagam egészen másképp nézek a szemétre, amióta logopédiával foglalkozom. A tojásos dobozok és a tejes dobozok egy részét akkurátusan félrerakom, nem megy mind a szelektív szemétbe. Ha az amazontól csomag érkezik, legelőször a dobozon akad meg a szemem, vajon mit lehet majd ebből barkácsolni? És hát itt vannak a kávékapszulák! Sajnos annak idején nem jól választottunk, mert a Nescafé Dolce Gusto kapszulái korántsem olyan izgalmasak, mint a Nestlé Nespresso kapszulái. Karácsonykor barátnőmnél megláttam egy (nagy!) zacskó kidobásra/recyclingra ítélt Nespresso kapszulát, és azonnal lecsaptam rá (nem mintha lett volna rivális a közelemben). Mielőtt barátnőm aggódva rákérdezhetett volna, hogy ugye nem újralefőzni akarom az egészet, mert tönkrementünk, sebtiben elmondtam neki, hogy mire készülök: felnyitom őket, kimosom, és a színes kis kupakokkal játszani fogunk.

Ötletek a szemét kreatív felhasználására otthon és pedagógiai/logopédiai foglalkozásokon:

Tejes doboz
A négyzetes hasáb alakú tejes doboz újrafelhasználásának egyik kreatív ötletével a Gyereketetőn találkoztam először (http://gyereketeto.hu/?s=tejes+doboz), mire én is gyorsan elkészítettem a sajátomat, és kipróbáltam kisiskolásokkal a gyakorlaton. 

A gyerekek imádták, és azonnal elhitték, hogy ez egy varázsdoboz, ahová ha bedobják a képet, a gép megfordítja (WOW!), és kapnak egy névelőt, amelyhez megkereshetik a következő képet. A kétoldalas kártyák rengeteg területen alkothatnak párokat: szó és kép, összetett szó két tagja, szó és névelője (nyelvtanításnál), rímek és a többi. Könnyített esetben egy kártya két oldala összetartozik, nehezített esetben pedig láncot kell alkotni a képekből: bedob, megfordít, megkeresi a hozzátartozót, majd ezt dobja be és a többi.

Tojásos doboz

Azon túl, hogy a tojásos dobozok remek felületet kínálnak különböző dolgok szortírozásához (gyöngyöket színek szerint, mazsolát mennyiség szerint etc.), rengeteg állatot és egyebet lehet készíteni a szétnyirbált dobozdarabokból (ld. a Krokotak oldalán: http://krokotak.com/?s=eggs). A kedvencem a pók, mert annyira életszerű, hogy még tojásos doboz formájában is megborzongat.

Kávékapszulák

A különböző színű kapszulákat szintén sokoldalúan fel lehet használni. Rengeteg újrafelhasználási ötlet kering az interneten, ékszerektől kezdve karácsonyfadíszekig. Ezekhez általában először ki kell lapítani a kapszulákat, ami önmagában kiváló stresszoldó kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Én azonban kapszulaformában szoktam különféle logopédiai játékokhoz használni őket.

1. Lehet velük házi Nanu játékot készíteni a vizuális memória fejlesztéséhez: a különböző színű kupakokkal lefedni az előzőleg méretre elkészített képeket (amelyek például innen is letölthetők: http://madoo.net/thema/nanu/). De azt is játszottam már az ovisaimmal, hogy fogtunk egy nagyalakú böngészőt (vagy bármilyen más képeskönyvet), és egyszerűen ráraktam a képekre a kapszulákat, nekik meg ki kellett találniuk, hogy mit takartam le velük. A vizuális memória fejlesztése mellett rögtön lehet gyakorolni a kérdő mondat szerkezetét is (például idegennyelv-tanításban), ha átadjuk a gyereknek a letakarás és kérdezés feladatát („Mi van a piros alatt?”). 

2. Hangdifferenciáláshoz ugyancsak kiválóan felhasználhatók a színes kapszulák. A hangdifferenciálás minden artikulációs fejlesztés első lépése, ezért otthon is érdemes tesztelgetni az óvodás korú gyerekeket: hallja-e vajon a különbséget a között, hogy sár – szár? Ilyenkor megint képeket teszek az asztalra csupa olyan szóval, amely a megkülönböztetésre szánt hangokat tartalmazza, én hangosan kimondom a szavakat, a gyereknek meg az a feladata, hogy azokat a képeket fedje le a kapszulákkal, amelyekben az S-t hallja.

3. Szerialitás fejlesztéséhez, vagyis az események sorrendbe rakásához is gyakran használom a kapszulákat egy képtörténet darabjaival együtt: miközben a történetet mesélem, a gyerek sorban társítja hozzá a képeket, és mindig letakarja belőle azt, amelyikről éppen szó van. A végén meg lehet az egészet fejelni azzal, hogy emlékezetből a helyes sorrendben leemeli a különböző színű kapszulákat az eseményképekről, és közben újra elmondja a történetet, ezúttal a saját szavaival.

Már ennyiből is látszik, hogy a lehetőségek kimeríthetetlenek, csak a fantázia szabhat határt a kávékapszulák felhasználásának. Nem kell ugyanis mást tennünk, hogy egy gyerek érdeklődését a játék iránt felkeltsük, mint kiborítani a szőnyegre egy csomó csillogó, színes kapszulát, mire máris ott terem, kézbe veszi őket, rakosgatja, nézegeti, és kezdődhet is a játék.