Mikulásch, avagy az anyanyelvi helyesírás fejlesztése otthon 

Fiam annak rendje és módja szerint már novemberben levelet írt a Mikulásnak, és a megszólítást a fenti módon, SCH-val jegyezte, a német helyesírásnak megfelelően, viszont Á-val, ahogyan azt magyarul mondjuk.

Ahogy követem a kétnyelvű kis írástudó fejlődését, meg kellett állapítanom, hogy hiába olvas többet magyarul, németül jobb a helyesírása. Azt gondoltam volna, hogy a helyesírás nagy részben a vizuális emlékezeten alapul, és minél többet olvas a gyerek, annál mélyebben rögzül a szavak írásképe. Ami nem is akkora tévedés, de sajnos az olvasás önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az anyanyelvi helyesírás a helyes útra zökkenjen, vagyis hogy a gyerek a kizárólag fonetikus (beszédhangokat követő) írásmódról arra a vegyes felvágottra váltson, ami a magyar helyesírás (fonetikus-szóelemző-hagyományos-egyszerűsítő írásmódok keveréke). Ezért aztán utánaolvastam a témának.

A helyesíráshoz három területet kell kiemelten fejleszteni:

1. a beszédészlelést (a beszédhangok és a morfémahatárok, vagyis a szótő és a toldalékok határainak felismerését)
2. a szókincs-aktivizálást (a szavak gyors megtalálását fejben)

3. az olvasási technikát (a beszéd- és szövegértést)

A beszédészlelés fejlesztése azzal a fonológiai tudatossággal függ össze, amiről már többször is szó volt: a szótagolással, a szavak első (és utolsó meg közbelső) hangjának felismerésével, illetve a rímekkel. A legjobb játék ennek fejlesztéséhez azon a logikán alapul, amit a fiam iskolájában (és valószínűleg még számos osztrák alapfokú iskolában) az írás-olvasásórán játszanak a gyerekek. 

A második osztály elején elolvasták Paul Maar Der Buchstaben-Fresser című mesekönyvét (magyarul, mondjuk, ’A betűfaló’ lehetne), amelyben jön egy furi kis lény, és kicseréli a szavakban a betűket, vagy kiharap belőlük betűket, és ez által új szavak jönnek létre. Például a mese egyik pillérét az Ei-Eis-Kreis-Reis szavak adják, körülöttük forog a történet. A lényeg itt ugyanis az, hogy a szavak feldarabolásával és egy-egy betű elhagyásával, hozzáadásával vagy felcserélésével minimálpárokat alkot a gyerek, vagyis olyan szópárokat, ahol csak egy hangban különbözik egymástól a két pár. Magyarul például a málna–bálna, kenyér–tenyér, ház–láz stb.
Ha valaki játszott már Scrabble-t, annak ismerős ez a játék, és nincs is ennél jobb a beszédészlelés otthoni fejlesztéséhez. A Scrabble-ben persze nem csak minimálpárokkal dolgozik az ember, hanem a szavak ragozását, jelölését és képzését, sőt még szavak összetételét is gyakorolhatja vele. Ha meg nincs kéznél a társasjáték, bármiből lehet betűket készíteni (gyurma, papír, textil – ami ráadásul a tapintás alapú érzékelést és a finommotorikát is támogatja), vagy elég kiönteni az asztalra egy csomag betűtésztát, és már indulhat is a játék. Scrabble tábla hiányában lehet a betűkkel például azt is játszani, hogy egy adott szó betűit halmozzuk a gyerek elé, és neki kell kiraknia a betűkből a szót. Aztán persze fordítva is játsszuk el: ő adjon nekünk egy halom betűt. 

Ugyanez a játék kiválóan fejleszti a szókincs-aktivizálást is, mert a gyereknek ki kell választani a lehetséges hangsor-
változatokból az értelmeset. 


Az olvasástechnika fejlesztéséhez nemrégiben olvastam egyik kedvenc blogomon egy könyvajánlót, itt: http://logopedia.postr.hu/140jatek. Játékos együtt olvasáshoz add tippeket, az egyiket ki is próbáltam a fiammal, úgy hívják, hogy Cenzúra. Egy fóliára satíroztam filccel fekete foltokat, és rátettem az éppen olvasott könyv lapjára. A fiam élvezettel bogarászta a pacák között felsejlő szavakat, hangosan kacagott az értelmetlen hangsorokon, de végül aztán csak összeállt az eredeti szöveg.