Miért baj, ha kimarad a négykézláb mászás? 

(A keresztező mozgás fontossága)

Minden logopédiai felmérésen felteszem a kérdést, hogy rendben alakult-e a gyermek mozgásfejlődése a születés utáni egy évben: hasra fordulás, kúszás, mászás, felülés, felállás, önálló járás. Ha ugyanis kimarad valamelyik, vagy idő előtt siettetve van például az ülés székben, vagy a járás kompban, akkor az akadályozza a gyermek mozgásának természetes fejlődését, és „zavart okoz az Erőben”.

Miért?

Mert az emberi test szimmetrikus. Van egy jobb, és van egy bal oldala, és a kettő között az úgynevezett testközépvonal húzódik. Az agyunk (a nagy agy) két féltekéje keresztező minta alapján irányítja a test mozgását és érzékelését. Ez azt jelenti, hogy a jobb kéz és láb, valamint a jobb szem és fül mozgását és érzékelését a bal agyfélteke irányítja. Ahogyan a jobb oldalról érkező információkat (hideg, meleg, „jaj, megütöttem, fáj”) a bal agyfélteke dolgozza fel. Ha tehát az egész test mozgatva van, és minden érzékszerve dolgozik, akkor a két agyfélteke közötti információcsere aktív, új kapcsolatok keletkeznek, az ember új dolgokat tanul.

Az újszülött már az első hónapokban ezt a keresztmozgást, a testközép átlépését gyakorolja: két szemmel követi a tárgyakat és személyeket maga körül, jobb kézzel nyúl a bal oldalra egy játékért, ide-oda forgatja a fejét, és a hasra forduláshoz a bal vállát és a jobb oldali medencéjét használja. Ezek a keresztező mozgások akkor érik el csúcspontjukat, amikor a gyermek a kúszásból mászásba vált. Amíg a kúszásnál még párhuzamos mozgást végez a kezével, addig mászáskor a jobb kéz a bal lábbal, a bal kéz a jobb lábbal hangolódik össze. Ha nem vált a kisgyerek mászásra, annak oka van: vagy a születés körülményeiben, vagy a mászást megelőző fejlődési szakaszokban – és hatással lesz a következő fejlődési szakaszokra, vagyis a gyermek egész mozgásfejlődésére, így a beszédfejlődésére is, hiszen a beszéd alapvetően mozgásból és érzékelésből áll.

Ezért én mindig megkérdezem: mászott-e a gyermek babakorában? A mászással ugyanis több dolgot is elsajátít: a keresztező mozgást, a szabad döntést (merre menjek), erősíti a karokat, megmozgatja a gerincet, növeli az egyensúlyérzéket. Ha kimarad a mászás, azt a felegyenesedés és az önálló járás sínyli meg, mert sokkal több energiát vesz majd igénybe a gyermektől. Kúszásból két lábra állni borzasztóan nagy ugrás egy kisgyereknek, a súlypont a földről hirtelen egészen magasra kerül, nincsen köztes állapot, mint amilyet a négykézláb mászás kínál. Rengeteg energiát elszív az egyensúly megtartása, és ennek következtében más funkciók lelassulhatnak. Sokszor a beszéd indulását lassítja az, ha a gyermek mozgásfejlődése megtorpan, elbizonytalanodik. Önbizalom nélkül a gyermek nem fog elkezdeni kommunikálni, márpedig ha a mozgásában nem biztos, akkor ez az önbizalom is késni fog. A mozgás és az érzékelés a gyermek egészséges fejlődésének két alappillére, ezzel kezdődik az életük, erre épül rá minden más képesség elsajátítása.

Mit lehet tenni, ha nem akar mászni a baba? Ellentétes mozgásgyakorlással segíteni, a testközépvonal átlépésével: két kis kezét vagy lábát megfogva, mondókázva keresztezni a karokat és lábakat. És hintázni, rengeteget hintázni, a hinta fejleszti a legjobban az egyensúlyérzéket. Valamint jó példával elöl járni: lemenni négykézlábra, és bemutatni, hogyan is kell ezt csinálni.

A járókompokat a legszívesebben betiltanám. Egy ismerősöm az Egyesült Államokban praktizál, gyógytornász, ő mesélte, hogy sok kisgyerek kerül hozzá, akik csak előre tartott kézzel képesek járni, mert így tanulták meg egyensúlyban tartani a testüket a kompban. Utólag leépíteni ezeket a reflexeket hosszú idő, és rengeteg energiát igényel a gyermekektől. Óvjuk meg hát ettől őket. Ha lassan haladnak a fejlődési szakaszokban, azzal nincsen semmi baj. A lényeg, hogy mindegyiket megéljék, és mindegyikben magabiztosak legyenek.

A keresztező mozgásgyakorlatok igazából minden korosztálynak ajánlottak, mert aktivizálják a két agyfélteke közötti kommunikációt, és serkentik a tanulást. Bevezethetnek egy foglalkozást, vagy megmozgathatják a gyerekeket egy iskolai órán egy öt perces szünetet beiktatásával. Ha más nem is jut eszünkbe, csak az indián ugrás és a ritmustapsolás keresztezésekkel, már az is elég. De van egy remek könyv tele gyakorlatokkal Barbara Inneckentől (Kinesiologie. Kinder finden ihr Gleichgewicht, Don Bosco Verlag), amelyet jó szívvel ajánlok.

A nyár tapasztalatai

A nyár a mozgásról és az új élményekről szól. A gyermekek számára különösen fontos, hogy erről szóljon, mert az iskolából kiszabadulván két hónapnyi idejük van azt a tudásanyagot, amelyet a tíz hónap alatt magukról és a körülöttük lévő világról megszereztek, feldolgozni és hasznosításra várón agyukban elraktározni.

Hogy hányféleképpen élhetik meg gyermekeink a nyarat? Sokszor nem is hittem a szememnek és a fülemnek. A közelünkben húzódó tó partján eltöltött hetek alatt egész szociológiai tanulmányra valót láttam szülői viselkedésből, ki hogyan támogatta vagy éppen ásta alá gyermeke önbizalmát. Azt az önbizalmat, amely a gyermekek egészséges fejlődésének alappillérét jelenti. Ha az nem alakul ki, nincs mire építeni.

Összegyűjtöttem pár példát, elgondolkodásra késztetőt.

Alaphelyzet: A tó vize meleg, a víz szintje sekély, a partszakasz füves.

Beállás 1. Két iskolás korú gyermek a vízben játszik, szülők a parton hevernek. Édesanya tíz percenként felkel, és a vízhez közelítvén elkezd kiabálni, nem éppen fenyegetően, tulajdonképpen nulla nyomatékkal a hangjában: „Gyertek ki a vízből, indulunk.” Majd visszaül. Tíz perc múlva újra. És még vagy kétszer. Aztán én is bemegyek a vízbe, és amikor kijövök, cca. háromnegyed óra múlva, az egész család a parton van még. A gyerekek állva alkudoznak, hogy hadd maradjanak még (és hogy játszanak már velük végre, vagy legalább hadd kapjanak lángost), mire édesanyjuk felhívja a figyelmüket arra, hogy ők, vagyis a szülők is nyaralni akarnak (noha édesanyán még fürdőruha sem volt, felöltözve izzadt mártírként a 40 fokban), szóval tessék őket békén hagyni.

Beállás 2. Édesanya háromévesforma kislánnyal a karján közelít a vízhez, kislány sír, nővére a vízben várja a vízi járművel (bele lehet ülni, lábacskáknak van két lyukacska). Mindenki boldog, nevet, jajdejó lesz, jajdejó lesz, csak a kislány visít, mint a malac. Édesanyja beleültetni próbálván egyre hajtogatja neki: „Nagyon jó lesz, nézd csak, nézd csak!”, mire a kislány lábait megveszítvén magasabb frekvenciára kapcsol és visít, most már mint az a malac, akit konkrétan ölnek. Édesanyja gyakorlatilag vésővel feszegeti be a kislányt, én meg ugrásra készen várom, mikor kezd el a kicsi hiperventilálni.

Beállás 3. A visító kislánytól pár méterre alig egy éves kislányát őrzi egy édesanya, nyugodtan, higgadtan, okosan figyeli csemetéjét, aki a vízben mászkál, hol négykézláb, hol két lábon, elesik, feláll, iszapban túr, kóstol, vizet nyel, és láthatóan borzasztó jól elvan. Édesanyja akkor avatkozik csak közbe, ha a gyermek feje a víz alá kerül (akkor is csak lazán kiemeli onnan, és megnézi, minden oké-e), vagy ha olyan dolgot kóstol, ami sérülést okozhat a gyermekben (pl. éles nádszál).

Beállás 4. Négyéves forma kislány a sekély vízben édesanyja elől menekülvén boldogan sikkantgat, édesanya a vízben fókázva üldözi, és mondogatja: „Hát hol van az én kis tengeri csikóm, hol van?” De nem ám tíz percig, hanem erős fél óra múlva is ugyanazzal a játékos kedvvel, legalább századszorra ismétli el a fenti mondatot, mert kislánya csillogó szemmel, lankadatlan lendülettel menekül előle és sikongat boldogan.

Kétnyelvűség és a nyelvek keverése

Terápiás macskáim lustábbika, a cirmos Micike délutánonként minimális előszobánk radiátorán alszik, ami azért jó, mert minden érkező gyerkőc azonnal megsimogatja, és máris megvan az első kommunikációs téma arra a napra. A múlt héten az egyik kislány kacérkodott éppen öltözés közben Micikével, aki addigra már kissé belefáradt terápiás teendőibe, és húzódozott, mire a kislány rám nézett, és kijelentette, hogy „A cica böse arcot vágott”.

Mivel én nagy rajongója vagyok a kisgyermekkori nyelvkeverésnek, nem javítottam ki, viszont a mondat elindított bennem jó pár gondolatot, melyek ennek a posztnak a megszületéséhez vezettek. A nyelvek keverésének nyelvtudományi kulcsfogalma a code-switching, és máris otthon vagyunk. Mert nincsen rá megfelelő magyar szó, a nyelvtudomány is az angolt használja. Miért? Mert ennek az angol fogalomnak a jelentését csak körülírással tudnánk a magyarban visszaadni, ezért egyszerűbb az angolt a mondatba építeni, majd ha valaki nem érti, úgyis elmagyarázzuk neki. Ahogyan én is megteszem az alábbiakban.

A code-switching a kijelentések közötti nyelvváltást jelöli a beszédben (pl. ugyanannak a kijelentésnek a megismétlését egy másik nyelven: „Schnell, schnell! Jalla, jalla!” – utóbbi az óvodánkban egy rendkívül sokat alkalmazott arab eredetű szó). De vonatkozik a kijelentésen belüli nyelvváltásra is (pl. egyetlen idegen szó beemelésére a mondatba, lásd a „böse macska” esetét).

Hogy mi a kiváltó ok? 

1. Hiányzik egy szó vagy fogalom az éppen használt nyelvben (pl. a „túró rudi” bécsi barátoknak történő elmagyarázása papírt és ceruzát is igényel). 

2. Erősíti a szociális identitást (vagyis erősítjük vele egy adott csoporthoz való tartozásunkat, mondjuk, a munkahelyen, ami a gyerekeknek az óvoda, iskola).
3. Segíti a szociális kapcsolatfelvételt (sokszor segít megnyerni a hivatalnokok jóindulatát egy-egy jól elhelyezett német szó és kifejezés, még ha nem is beszéljük tökéletesen a nyelvet). 

4. Figyelemmel vagyunk a nyelvi környezetre (vagyis ha a hallgatóságunk nyelvileg vegyes, udvarias dolog érthetővé tenni a másik fél számára is az elhangzottakat).

Az angol nyelv eleve nyerő helyzetben van, mivel világnyelv, a bécsiek hétköznapi beszéde is rengeteg angol szót, szófordulatot használ, melyek már nem is számítanak idegennek, ugyanakkor tudnak meglepetést okozni.

Például az „– Ich habe dir Frühstück mitgebracht. – Das ist aber nice.” párbeszéd teljesen rendben van. A „Lass uns chillen.” azaz „Lass uns entspannen.” esetében már ott van az angol szó végén a főnévi igenév jele, az -en végződés, de még erre is legyintünk. A következő esetben azonban már emelkedik a szemöldökünk: „Habe es gerade gedownloadet.” vagyis a „Habe es gerade heruntergeladen.”. 

És akkor eljutottunk végre a kisgyermekkori nyelvváltáshoz. A gyermekek óvodás korban még nem tudják tudatosan szétválasztani két nyelv elemeit egymástól, és (szó szerint) szégyentelenül keverik a szavakat a mondatban. Ezt hívják naiv nyelvkeverésnek. A code switching a gyerekek nyelvhasználatában öntudatlanul működik ebben a korban, aminek leggyakoribb oka önmaguk megértetése a gyermekközösségben. Sokszor feltételezik, hogy a másik gyerek is ugyanazt az első nyelvet beszéli, mint ők, ezért sokszor anyanyelven magyaráznak a német nyelvű osztrák gyerekeknek, vagy éppen a török nyelvű gyerekeknek, vagy akármilyen más nyelven beszélő gyerekeknek (én meg ilyenkor lefordulok a székről a nevetéstől, annyira bele tudják hergelni magukat a magyarázatba). Nyelvi interferenciáról akkor beszélünk, amikor az első nyelv grammatika rendszerét alkalmazzák a második nyelvre, pl. ragozásban (lásd a "gedownloadet" esetét), szóalkotásban ("Mama, feljött a félmond."), frazeológiák szó szerinti fordításainak alkalmazásában ("Tele van az orrom a tanárnővel.").

Amíg a gyermek nem tudatos nyelvhasználó, addig naiv nyelvkeverés zajlik. Amint a gyermek az iskolában tudást szerez a nyelvről, annak felépítéséről, a többi nyelv létezéséről, és elkezd tanulni idegen nyelveket, úgy képessé válik arra is, hogy az általa használt nyelveket szétválassza. Ezért iskolás korban egyre ritkul a naiv nyelvkeverés, és a helyét átveszi a tudatos, főleg a szociális interakciókban alkalmazott nyelvváltás, a code-switching. Ugyanis egy felnőtt kétnyelvű is használ az anyanyelvébe keverve a másik nyelvből vett szavakat, kifejezéseket, a kisgyerekek nyelvhasználatával szemben azonban ez egy tudatos döntés. Ahogyan tudatos döntés az is, ha a code-switchinget kiiktatja, és azt választja, hogy nem keveri a nyelvi elemeket (pl. a nemzeti identitás erősítése céljából). A kiváltó ok felnőttek és fiatalok esetében többnyire a közölni akart fogalom teljes hiánya az egyik nyelvben, vagy ha a közölni kívánt fogalom árnyalataiban nem felel meg a közölni kívánt jelentéstartalomnak. Ilyen esetben a másik nyelvhez nyúl az ember, ha tudja, hogy azt a nyelvet a másik is beszéli. A bürokratikus fogalmak például az ország nyelvéhez kötődnek, tehát két bécsi magyar automatikusan német nyelvű szavakhoz nyúl, ha erről beszélget (Meldezettel, Kinderbetreuungsgeld, Genossenschaftswohnung etc.). Buszon gyakran hallani törökül, arabul beszélő felnőtteket, akiknek a beszédében időről-időre német szavak is elhangzanak, ezek szinte minden esetben a bürokrácia szóköréből kerülnek elő. Iskolás gyermekeink beszédébe, mondjuk, két magyar fiúéba gyakran keverednek angol szavak (a minecraftból) és német szavak (a tantárgyak nevei).

Ezeket a jelenségeket azonban nem szabad és én semmiképpen nem javaslom hibának tekinteni, mert a kétnyelvű gyermekek nyelvi fejlődésének szerves részei, szükséges folyamatok. Sokkal inkább a gyermek nyelvi kreativitásának jele, ha keveri a nyelveket, mert ellenkező esetben akár le is fagyhatna, ha nem talál egy-egy szót (ami jelentős nyomás alá helyezné a továbbiakban a többnyelvűségét és az idegennyelv-elsajátítását, szociális képességeiről nem is beszélve). Ehelyett értékelni kell, hogy próbálja megértetni magát, boldogan fürdik a nyelvekben, és beszéd közben oda nyúl, ahol megoldást talál, amelyik nyelven út nyílik előtte ahhoz, hogy a lehető legpontosabban kifejezhesse és megértethesse magát másokkal.

Hogyan reagáljunk tehát a nyelvváltásokra? Javítani a fentiek értelmében nem szerencsés, hiszen éppen a kreativitást öljük meg vele. Ha nagyon zavar valakit, akkor a legjobb, amit tehet, hogy visszakérdezéssel és ismétléssel javít, nem pedig direkt módon rászólással. (Pl. – „A cica böse arcot vágott.” – "Tényleg? A cica mérges arcot vágott?”)

Én semmiképpen sem javaslom ennek a nyelvi kreativitásnak az elfojtását, főleg nem kisgyermekkorban, mert ez nem nyelvi hiba, és nem vezet nyelvvesztéshez, sőt. Ebben a korban csak nyerni tud belőle a gyermek, ha hagyjuk, hogy ugráljon a nyelvek között. A kétnyelvű gyerekek és felnőttek agya kimutathatóan aktívabb munkát végez, mint az egy nyelvet használóké, és minden aktív agymunka fejlődést von maga után. Minden egyes „megteremtett kapcsolat” két nyelv szavai és kifejezései között nyomot hagy az agyban, amely újabb kapcsolatokat nyithat – és ettől a gyermek kétnyelvűsége csak gazdagodni tud, éspedig mindkét nyelv tekintetében.
Nagyobb gyerekekkel, fiatalokkal a legértelmesebb megoldás leülni és megbeszélni a kétnyelvűség és a nyelvváltás problémáját, és őszintén elmondani nekik a véleményünket. A lényeg, hogy éreztessük velük, minden nyelv egyformán fontos, és a választás az egyik mellett nem jelenti a másik nyelv leértékelődését, vagy elvesztését. 

Miért egyensúlyozzunk sokat fél lábon?

Nyáron kerekeken, télen éleken egyensúlyozunk, merészebbek csúszós deszkákon lejtőn lefelé, ami számomra lefedi az „elit öngyilkos kommandó” kifejezés egész jelentéstartományát. De az bizonyos, hogy nem találni jobb mozgásformát a beszédfejlesztésre (és ezen túl még az általános szellemi frissesség fenntartására is), mint az egyensúlyozás. Hogy miért? Mert a beszéd is egy mozgásforma. Ráadásul közel száz izmot megmozgató mozgásforma. És mivel a beszédben közreműködő területek szorosan egymás mellett vannak az agyban, egymással kapcsolatban, ha az egyiket stimuláljuk, az magával húzza a másikat is. A két beszédcentrum mozgás- és érzékelésközpontokkal van körbevéve, így ha a beszédfejlesztést mozgásos és érzékelős játékok kísérik, rögtön megduplázódik a siker esélye.

Újabban azzal kísérletezem, hogy kitaláljam, melyik gyerkőcnél melyik mozgásforma segíti legjobban a beszédfejlesztést. Fontos, hogy szívesen csinálja, és hogy legalább egy kicsit ügyes legyen benne. Íme három példa:

1. Myofunkcionális terápia

Ez a terápia a nyelvet és az ajkakat tornáztatja intenzíven, valamint a nyelv és az ajkak nyugalmi állapotban lévő helyén tartását és a helyes nyelési folyamatot tanítja. Magyarul, ha a gyermek elmélyülten néz valamit, és a szája közben nyitva van, a nyelve pedig az alsó ajkán ül, vagy a fogak között látszik, akkor a gyermek nem jó helyen tartja a nyelvét. Ha pedig evés közben több étel potyog a földre, mint kerül a nyelőcsövébe, és ezt a performanszot még kevéske nyálfolyás is kíséri, akkor a gyermek nem az anatómiailag megfelelő módon nyel (amit nyelvlökéses nyelésnek hívnak). Ilyenkor a myofunkcionális terápia segít, és mint a többi logopédiai munka, ez is akkor a legsikeresebb, ha az egész test együttműködik a helyes mozgásforma elsajátításában.

A nyelvnek a helye a kemény szájpadláson van, a felső fogsor mögött. Sok gyereknek azonban nehéz fenn tartani a nyelvét a szájpadlásán, és legtöbbször azért, mert a nyelvizomzata egyszerűen gyenge. Ezért edzést tartok neki. Az egyik nyelverősítő feladat arról szól, hogy a gyermek egy kis darab ostyát felragaszt a kemény szájpadlására, a fogsora mögé, majd letérdel a földre, én mögé állok, kinyújtom a karomat tenyérrel lefelé, gyermeknek pedig kinyújtott karral felfelé kell nyomnia a tenyeremet, miközben a nyelvével is a szájpadlását nyomja felfelé (ott, ahol az ostya van). A nyelv felfelé irányuló mozgását mint feladatot egyértelművé teszi a karmunka, és még az erőkifejtést is segíti. Sokkal hamarabb ráérez a gyermek nyelvének helyes mozgására, ha közben az egész testével is elvégzi ugyanezt a feladatot. 

2. Munkamemória-fejlesztés

A munkamemória a rövid távú emlékezet, amely összeköttetésben áll a hosszú távú emlékezettel (tehát ahhoz hozzáfér), és a figyelem központjaként is működik. Nagyon fontos feladatokat lát el tehát a tanulás folyamatában, figyelemzavaros gyermekeknél ezért mindenképpen fejlesztendő.

Az egyik kedvenc játéka a gyerekeknek a szólánc-építés. Az egyik szócsoport, amellyel játszani szoktuk, a színek. Mindenki mond egy új színt a lánc végére, de úgy, hogy először elismétli az egész láncot az elejétől kezdve, majd a végéhez kapcsolja az új láncszemet, vagyis színt. Nyilván lehetne ezt ülve az asztalnál is játszani, de én úgy szeretem, ha a gyermekek közben fél lábon egyensúlyoznak (addig kell fél lábon állni, amíg végigmondja a szóláncot), vagy karkörzést végeznek mindkét karral, ellentétes irányban. Mindkét mozgásforma erősen igénybe veszi a figyelmüket. A két feladatra (beszédre és mozgásra) való szimultán összpontosítás nagyon jól támogatja egymást. Ha nem megy elsőre, akkor először egyszerűbb mozgásformával gyakorolunk: ugrálunk, vagy mindkét karral egy irányban körzünk. Idővel aztán nehezítem a mozgásformát, amíg végül eljutunk a fél lábig és az ellentétes irányú karkörzésig.

3. R-terápia

A magyarban használt, nyelvheggyel pörgetett R megtanulásában első lépés a nyelv helyének rögzítése. A nyelv hegye a felső fogsor mögötti kemény szájpadhoz ér. Itt a helye a nyelvnek az L, a T, a D és az N helyes képzése során is. Ahhoz, hogy az R megperdüljön, erős nyelvre és erős levegőáramra van szükség. Ezért a nyelvmunkát és a levegőprést erőteljes labdadobással kísérem. Leülünk egymással szemben, és egy puha plüsslabdát dobálunk egymásnak. Én mondom előre a szótagot, pl. LÁ/TÁ/DÁ/NÁ, és az L ejtésekor dobom el a labdát, amikor is a karmunka ereje és a nyelvmunka ereje összegződik, egymást erősíti. A gyermekben a játék során rögzül a nyelv erőteljes mozgása és az erőteljes levegőprés, ami segíti a nyelv megperdülését.

A hallásteszt fontosságáról

A beszédfejlődés legfontosabb alappillére a hallás. Ha nincsen ép hallás, nem alakul ki a beszéd sem. Minden egyes alkalommal megkérdezem az édesanyákat, amikor gyermekükkel logopédiai felmérésre jönnek, hogy volt-e hallásvizsgálat, mikor volt, és hogy rendben volt-e. Mert a hallásra épül a beszédészlelés, arra épül a beszédértés, arra pedig a beszédprodukció. Ha tehát a beszédprodukcióban valamelyik területen zavar lép fel, visszafelé kell felfejteni a szálakat.

A legokosabb rögtön a szülés után teszteltetni a babát. Ha nem lehet a kórházban már az első napokban hallásvizsgálatot kérni, első lépésként otthon is meg lehet figyelni a csecsemőt, hiszen minden baba megijed a hangos zajoktól, és már ennek információértéke van. Ha elmarad a kórházi hallásvizsgálat, akkor később az erre szakosodott orr-fül-gégész végezze el a tesztet. Minél korábban megtörténik a vizsgálat, annál jobb. Bécsben ma már a rutinvizsgálatok közé tartozik, de végre Budapesten és Pest megyében is elérhető a ma használatos legmodernebb vizsgálati módszer (erről bővebben itt: Újszülött hallásvizsgálat Magyarországon).

A baba nyelvi fejlődése (főleg receptív, tehát a nyelv érzékelésének fejlődése) az első évben

Az első három hónapban minimális reakció figyelhető meg a zajokra.

A 3. és 5. hónap között kezd el a baba hangokat produkálni, és hangokat lokalizálni (honnan jön), melyekre szemmozgással és fejfordítással reagál.

A 6. és 8. hónap között már a (közepesen erős) zajforrás irányába is fordul.

A 9. és 11. hónap között az érdekes és új hangokra már meglehetősen gyorsan reagál.

Ami a hallás hiányát jelezheti

Nincsen előrelépés, vagy megakad a baba nyelvi fejlődése (messze elmarad a korának megfelelőtől). Ha például elkezdődik a gügyögés, de aztán lassan elmarad, végül teljesen abbamarad.

Nem érti meg a nyelvi közléseket (nem reagál rájuk).

Hangos zajoktól nem ébred fel, nem ijed meg, nem reagál rájuk.

Egyáltalán nem gajdol, gagyarászik (nem kísérletezik a saját hangjával).

Nem tudja elhelyezni a zaj forrását (például nem fordítja abba az irányba a fejét, a szemét, ahonnan a zaj jön).

Nem reagál zajokra, amelyek egy másik szobából jönnek (tehát onnan, amit nem lát).

A baba sokat „álmodozik” és nem játszik más gyermekekkel.

Gyakran van fülgyulladása.

Nagyobb gyerekeknél a halláskárosodás jelei

Ha néha probléma nélkül meghall dolgokat, máskor viszont nem.

Ha állandóan felcsavarja a hangerőt a tévékészüléken, ami a többieknek viszont már túl hangos.

Ha gyakran kérdez vissza: „mi van?”/„mit mondtál?”.

Ha az egyik fülét előre fordítja/előrébb tolja, ha beszélnek hozzá.

Ha az iskolai teljesítménye romlik, vagy ha a tanárai panaszkodnak, hogy egy ideje már nem figyel az órán.

Ha a gyermeke gyakran mondja, hogy nem hallotta, amit mondtak neki. Sok szülő ezt nem hiszi el a gyermeknek, és azt hiszi, csak nem figyel.

Ha gyakran úgy látszik, mintha nem figyelne.

Ha túl hangosan beszél.

Ha úgy veszi észre, hogy erősen koncentrál, amikor beszélnek hozzá.

Nagyon fontos tehát, hogy ne csak csecsemő- és kisgyermekkorban figyeljünk oda a kötelező hallástesztekre, hanem folyamatosan teszteljük gyermekünk hallását minden korban, és a legkisebb jelre is menjünk utána, teszteltessük, mert az egész beszédfejlődésünk alapja a hallás.  

Kétnyelvűség, többnyelvűség és nyelvi zavarok II.

Folytatom a sorozatom arról a kérdésről, hogy miként hat a két- és többnyelvűség a gyermekek nyelvi fejlődésére. Legutóbb a dadogásról írtam (itt: Többnyelvűség és dadogás), most az anyanyelvi fejlődést teszem fókuszba, mert sokan kérdezték már: vajon hatással van-e a második nyelv elsajátítása az anyanyelvi fejlődésre? 

Először is nézzük végig az alapeseteket:

Egynyelvű gyermek nyelvi fejlődése / Mindkét szülő ugyanazt a nyelvet beszéli, valamint a környezet nyelv is azonos

A magyar nyelv esetében ez a következőképpen alakul – a tankönyv szerint (vagyis lehetnek eltérések):

Hathónaposan egyre árnyaltabban gagyog, gurgulázik, nyögdécsel, „beszélgetést” kezdeményez.
Nyolchónaposan kicsit tagoltabb a gagyogása, megismétel hallott hangokat, s megjegyzi a leggyakrabban hallottakat. Harap és rág. Hangokat utánoz, bu-ma-da-ba szótagokat jól ejt ki, a „nem” -re reagál időnként, mam-mam-ot is mond (főleg síráskor).

Egy évesen kétszavas mondatot használ, két szótagot is kiejt, 3-4 szót mond, kommunikálni akar.

Másfél évesen egyszerű bővített mondatokat használ, az enni-innivalót megnevezve kéri, 10-30 szava van, 2-3 szavas mondatokat használ, visszamond két szót.
Két évesen összetett mondatokat használ, kb. 50 szavas szókincse van, háromlépéses utasítást végrehajt, elkezd személyes névmásokat használni.
Három éves korára többes számot használ, összetett mondatokban beszél, teljes nevét ismeri és mondja, dallamokat ismer, 5-ig számolhat, 3-4 szavas ragozott mondatokat használ.

Kétnyelvű gyermek nyelvi fejlődése I. / A szülők más-más anyanyelvet beszélnek, ebből egyik a környezet nyelve is

Ebben az esetben az az aranyszabály, hogy minden szülő a maga anyanyelvén beszél a gyermekhez, vagyis az „egy személy – egy nyelv” elv érvényesül.

Ez esetben mindkét nyelv úgy fejlődik, ahogyan az egynyelvű gyermekeknél az anyanyelv, de lehetnek eltérések a fent leírtaktól. Lehetséges, hogy a két nyelv nem azonos tempóban fejlődik, egyik lassabban, másik gyorsabban. Lehetséges, hogy egy-egy nyelvterület lassul csak le a fejlődésben, például a többes szám fogalma és jelölése. A gyermek eleinte gyakran keveri a két nyelv elemeit, iskoláskortól már csak ritkán.

Kétnyelvű gyermek nyelvi fejlődése II. / A szülők azonos anyanyelvet beszélnek, de a környezet nyelve más

Ez esetben a gyermek csak a második, harmadik, vagy negyedik életévében találkozik először a második nyelvvel az óvodában.

A második nyelv elsajátításában a gyermek legtöbbször azokhoz a tudat alatt működő struktúrákhoz nyúl, amelyet az anyanyelv elsajátításánál is használt: beszéddallamból és intonációból fejti meg a jelentést, onnan lesi el a kiejtést, a szavakat és a grammatikát. Amikor bekerül (jelen esetünkben) a német nyelvű óvodai közösségbe, kb. fél évig nem beszél, csak figyel és tanul. Leginkább a többi gyerektől, nem pedig az óvónőtől. A legtöbbet egyébként attól az óvónőtől tanul, aki csak játszik vele, miközben tevékenységét nyelvvel kíséri („most leültetem a babát erre a székre”, „adok neki enni”), de nem tanítja direkt módon („mondd szépen: autó”; „mondd szépen: kérem”). Fél év múlva aztán elkezdi a tanultakat használni, és két-háromszavas mondatokkal indít, elsőként saját szükségleteit kifejezve: „ich auch malen”, „auf Toilette gehen”, „ich essen”.

Mivel a gyermek megkésve találkozott először a második nyelvvel, ezért a második nyelv fejlődése természetesen késik az első/anyanyelv fejlődéséhez képest.

Jelenleg minket azonban nem a második nyelv fejlődése érdekel, mert a legtöbb kérdést azzal kapcsolatban kaptam, hogy lehet-e hatással a második, harmadik nyelv az anyanyelv fejlődésére, hogy egyáltalán lassulhat-e az anyanyelvi fejlődés a többnyelvűség miatt, és ha igen, miért.

A szakemberek állítják, hogy akadályozatlan nyelvi fejlődés esetén nem lassítja az anyanyelvet a második, harmadik nyelv használata.

Az én tapasztalatom viszont az, hogy igenis vannak gyermekek, akik másként reagálnak, érzékenyebbek a helyzetre, és náluk a második, harmadik nyelv használata meglassítja az anyanyelvi fejlődés menetét. A nyelvek nincsenek ugyanis külön dobozokban az agyban, a gyermek váltogat a nyelvek között („switching”), ezért van az, hogy egy mondataton vagy akár szóalakon belül is előfordulhatnak két nyelv elemei („félmond”-ot mond a félhold vagy a Halbmond helyett, „szeretem az apfelt”).

Az anyanyelvi fejlődés lelassulása a szókincsgyarapodásra hat erősen (mert több nyelv szavai keverednek a nyelvhasználatban), az artikulációra (mert minden nyelv artikulációs bázisa más, tehát pl. az S-t sem ejti egy németajkú és egy magyar ajkú ugyanúgy, holott ugyanarról a hangról van szó) és a grammatikára (pl. az igeragozásra, a szóképzésre).

Fontos azt is tudomásul venni, hogy a nyelvi fejlődés nem elszigetelten zajlik, hanem a szociális és emocionális fejlődéssel párhuzamosan és azzal kölcsönhatásban. A többnyelvű gyermekek helyzetükből fakadóan jobban ki vannak téve a változásnak, és a változást mint olyat eleve nehezen viselik. Ha tehát egy gyermek országot vált, óvodát vált, szülők válnak el, nagyszülők távoznak az életükből, az már önmagában kihat a nyelvi fejlődésre, nem kell oda második és harmadik nyelv ahhoz, hogy az anyanyelvi fejlődés megtorpanjon, hiszen olyan érzésekkel találkoznak, amelyeket életükben először próbálnak megfogalmazni még maguknak is, nemhogy a külvilágnak. Ilyen esetben nem ritka az időszakos dadogás, a kommunikáció hiánya, az egyik nyelv elhagyása sem.

Az anyanyelvi fejlődésre tehát minden esetben hat egy második (és néha még egy harmadik) nyelv használata, csak éppen gyermektől függ, hogy ezt egyáltalán észrevesszük-e: zavartalanul és szinte észrevétlenül lezajlik, vagy a gyermek jelzi nekünk, hogy időre és segítségre van szüksége.

Kétnyelvűség, többnyelvűség és nyelvi zavarok I.

Facebook posztokból és bejegyzésekből látom, hogy sokakban felmerült már kérdésként, vajon hogyan hat a két- és többnyelvűség a gyermekek nyelvi fejlődésére. Voltak már konkrét kérdések a dadogásról, a megkésett beszédindulásról, de kiejtési (artikulációs) zavarokról is, főleg a magyar, a nyelvheggyel pörgetett R elsajátításáról.

Előástam hát a könyveimet e tárgyakban, és igyekeztem összeszedni a legfontosabbakat a témákról.

Elsőként a dadogásról írok, mert ezt kérdezték tőlem a legutóbb a legtöbben.

Többnyelvűség és dadogás

 A dadogás eredete a mai napig kutatási fázisban van, az eddigi vizsgálatok és felmérések alapján az már valószínű, hogy genetikai ok áll a háttérben, amennyiben a dadogás gyermekkorban lép fel – de minden esetben egyéni kiváltó oka van. A későbbi (iskoláskorban és felnőttkorban) jelentkező dadogásnak a legtöbbször lelki oka van, azaz egy trauma áll a háttérben.

A dadogás valójában egy beszédfolytonossági zavar, amely bármely nyelven lépjen is fel, ugyanazok a szimptómák jelölik:

1. hangok és szótagok ismétlése
2. megakadás
3. hangelnyújtás
4. a fentiek kombinált megjelenése
5. ideges feszültség és sajátos gesztusok, mimika (tikkelések) kísérik a beszédet
6. elkerülő stratégiák alkalmazása

A többnyelvűség szempontjából a legfontosabb eredmény, hogy az eddigi vizsgálatok és felmérések szerint önmagában a két-vagy többnyelvűség nem lehet kiváltó oka a dadogásnak a fenti szimptómák értelmében.

Mi az az átmeneti dadogás?

Előfordul, ráadásul nem is ritkán, hogy a kisgyermek életében összejönnek a dolgok, ahogyan a felnőttekében is, és átmeneti (egy-két hónapos időtartamú) dadogás lép fel, de ezt a dadogást nem jellemzik az összes fentebb felsorolt tünetek, csak egy vagy kettő. Egy kisfiú például az iskolai stressz és a nyelvváltás hatására, illetve mindig csak a hazafelé úton és még pár órával utána produkált szótagismétléseket beszéd közben, ráadásul sajátos módon nem az első, hanem az utolsó szóban. A dadogása fél év után teljesen és nyomtalanul megszűnt.

Melyik nyelven dadog az ember?

A többnyelvű dadogó jellemzően nem mindegyik nyelven dadog. A tankönyvek szerint a többnyelvű gyermekek a második, harmadik nyelven dadognak, mivel a kutatók azt feltételezik, hogy egy gyermek az anyanyelvet kompetensebben használja.  Az én környezetemben azonban él egy kisfiú, aki németül folyékonyan beszél, az apa és az anya nyelvén azonban dadog. Az számít ugyanis, hogy melyik nyelv az erősebb, melyik nyelven magabiztos a gyermek, és ez nem minden esetben az anyanyelv, ha többnyelvű gyermekekről van szó. Egyéni a megoszlás, itt nincsen tankönyvminta.

Melyik nyelv a domináns?
Tapasztalatom szerint Bécsben a török anyanyelvű gyermekeknél fordul elő a többször, hogy egy bizonyos kor után németül pontosabban ki tudják fejezni magukat, mint törökül. Sok török iskolás gyermeknél veszi át a német az elsődleges nyelv funkcióját, még akkor is, ha otthon a szülők törökül beszélnek. A testvérek egymás között viszont már németül kommunikálnak. Ennek oka abban rejlik, hogy az a nyelv, amelyiken a gyermek a világot tanulja, óhatatlanul erősebb lesz a másiknál. Az oktatás, a képzés nyelve könnyen felülkerekedhet az anyanyelven, ha nincsen meg az állandó nyelvi visszacsatolás: otthoni beszélgetésekben, anyanyelvi könyvek olvasásában és filmek nézésében, valamint egyéb kulturális tevékenységekben.

Nyelvfejlődési zavar kiválthat dadogást?

Az akadályozott nyelvi fejlődés és a dadogás között szoros összefüggést nem állapítottak meg a kutatók, vagyis ha a nyelvfejlődés egésze valamiért lassúbb (mert például megkésett a beszédfejlődés) vagy bizonyos területeken zavarokkal teli (például a gyermeknek kiejtési problémái vannak), az önmagában még nem aktiválja a dadogást. A másik irányban azonban tapasztalható kölcsönhatás, vagyis a dadogó gyermek nyelvi fejlődése több téren is lelassulhat (nem feltétlenül történik meg, de lehetséges).

Mi a különbség a dadogás és normális beszédfolytonossági törések között? 

Sok esetben nincs is szó dadogásról, csak a tünetek hasonlóak, ugyanis nem könnyű megkülönböztetni a dadogástól a normális beszédfolytonossági töréseket. Ezek minden beszélőnél előfordulhatnak, főleg akkor, ha az illető többnyelvű. Ilyenek például a szókeresés következtében fellépő szótagismétlések, korrekciók, szünetek, az indulatszavak használata és a törések a mondatban.

Régi és új álláspontok 

Régebben azt javasolták a többnyelvű gyermeket nevelő szülőknek, hogy iktassák ki azt a nyelvet az életükből, amelyiken a gyermek dadog. Ami több szempontból is problémás, elsőként azért, mert ezzel olyan feszültség keletkezik a gyermekben, ami csak rontani fogja a a dadogását, és még más, további problémákat is okozhat a beszédében, valamint az érzelmi életében és a társas viselkedésében. Másodszor könnyen lehet, hogy a gyermek egyébként minden általa használt nyelven dadog, csak egyes nyelveket ügyesebben és kompetensebben használ, ezért jobban tudja alkalmazni az elkerülő stratégiákat, így aztán azokon a nyelveken nem veszik észre a dadogását.

Hogyan zajlik a dadogás felmérése?

A dadogás felmérése és diagnosztizálása annyira összetett, hogy mindig legalább két szakember dolga lenne. Egy logopédusé és egy gyermekpszichológusé, akik összedolgoznak. A dadogás diagnosztizálásának egyik fele a tünetek mennyiségi felmérésére irányul: például hányszor ismétli a szótagokat és a hangokat, hány gesztusbeli és mimikai kísérő tünete van a dadogásnak. A másik fele a körülményeket méri fel, például hogy melyik nyelven és milyen szituációkban dadog a gyermek/felnőtt, valamint szükséges még egy nagyon alapos anamnézis a nyelvfejlődésről és a család nyelvhasználati szokásairól. (Súlyos dadogás esetében neurológus bevonására is szükséges lehet.)

A kétnyelvűség, többnyelvűség és nyelvi zavarok összefüggése témakörében tervezek még írni:
a nyelvek között eltérő fejlődési tempóról,
a második nyelven történő beszédindulásról
az artikuláció fejlődéséről többnyelvű környezetben.

Örömmel veszek kívánságokat is, kit milyen téma érdekel, szívesen írok azokról is.