Mit csináljunk nyáron, ha bezár a logopédiai gyár?

Egyet semmiképpen NE: ne gyötörjük a gyermeket feladatokkal. Más kérdés, ha éppen júniusban kezdődik egy terápia, bár ezt én személy szerint nem tartom jó ötletnek. A nyár szóljon a szabadságról, a mozgásról és a szülőkkel, nagyszülőkkel, barátokkal töltött időről. Más a ritmusa a nyárnak, nincsen iskola, felszabadultabbak a gyermekek is, a szülők is. Szünetet kell tartani minden téren, a szünet ugyanis az egyik legfontosabb része a tanulási folyamatnak.

Miért fontos a szünet? 

Az év közben megszerzett ismeretek és tapasztalatok nem épülnek be azonnal, csak akkor válnak sajáttá, ha elkezdjük használni őket. Ám ameddig az új megszerzésén dolgozunk, addig nincs idő a már meglévő tudás hasznosítására. Erre való a nyár. Nem véletlen, hogy a gyermekek szeptemberben olyan képességekkel térnek vissza az iskolapadba, melyekről év közben csak álmodni mertünk. Nehéz elhinni, de többször megéltem már, hogy hónapok munkája árán sem susog még az a fránya S, de a nyár három hónapja alatt a sok mozgás, a stresszmentes élet és az aktiválódó ismeretek eredményeképpen egyszer csak összeér két neuron az agyban, és megszületik a susogó S. Én meg csak nézek szeptemberben, mint a makimajom, nagy szemekkel. No meg persze örülök. Nagyon fontosnak tartom a szünet beiktatását a terápiába. Hagyni kell a gyermeket, adni kell neki időt, hogy hasznosítani tudja a tanultakat. És azt mi helyette nem tehetjük meg, annyit tudunk tenni érte, hogy időt adunk neki.

Az elkerülhetetlen para

Szülőként azonban pontosan tudom, hogy ilyenkor mindig aggódunk, mert mi van, ha a gyermek mindent elfelejt a nyáron. A gyermeki agy azonban még friss, nem felejt egykönnyen, ez onnan is tudható, hogy a megígért fagyiért menetrendszerűen figyelmeztet minden ötödik percben, hogy pontosan számon tartja, kinek milyen játéka van az osztályban, és milyen nincs még neki, illetve hogy mit is szeretne kérni karácsonyra (és a lista nem rövid).

Mit tehetünk?

Aggódó szülőknek is van megoldás, azt ugyanis nem fogom javasolni, hogy ne aggódjunk, mert az aggódás fontos jel, az a logopédus egyik legjobb barátja. Természetesen segíthetjük gyermekünket abban, hogy a terápián szerzett ismeretek a nyár folyamán beérjenek.  

1. Mozgással. 

A nyelvfejlődés támogatásának egyik legfontosabb pillére a mozgás, ezért csak javasolni tudom a nyári sporttáborokat; a kúszó-mászó, egyensúlyozó kalandparkokat és a legtöbb izmot és végtagot megmozgató, valamint elképesztő összehangoltságot igénylő úszást.

2. Az érzékek bombázásával 

(Erről már írtam itt: Az érzékek utcája). Új ételek és új ízek kipróbálását; mezítláb járkálást a fűben, homokban, kavicson; kézműveskedést sárral, agyaggal, festékkel, gyurmával. Piacra járást, szimatolgatást és kóstolgatást. És végezetül minél több kézzel evést, még ha étteremben nem is kell feltétlenül elővezetni, de otthon hagyjuk, ha fogjon meg a gyermek (tiszta kézzel!) minden ételt, talán az egy levest leszámítva.

3. Énekléssel. 

Én ugyan a falnak megyek tőle, de az egyik legjobb dolog, ami az utóbbi években a logopédiai terápia területén történt, az a gyerekdalokkal teli cd-k elszaporodása (olyannyira, hogy ma már erősen kell válogatni, és erről már írtam itt: Van élet a mondókán túl). Az éneklésnél komplexebb nyelvfejlesztési gyakorlat alig van, támogatja a ritmusérzéket, a rímfelismerést, a szövegtanulást és a testérzékelés legkifinomultabb formáját (hiszen éneklés közben az egyik belső szervünket mozgatjuk: a hangszálakat). 

Ha csak erre a három dologra figyelünk oda, hogy jelen legyen a gyermek nyári programjában, máris rengeteget tettünk azért, hogy támogassuk a nyelvi fejlődését. Logopédiai szempontból tehát akkor volt sikeres a nyár, ha a gyermek szeptemberben barnára sülve, horzsolás- meg szúnyogcsípés-nyomokkal tarkítva, és élményekkel gazdagon jön vissza terápiára – abból rögtön tudom, hogy elképesztő előrehaladás vár ránk ősszel.