2016. október 2., vasárnap

Kétnyelvűség, többnyelvűség és nyelvi zavarok II.


Folytatom a sorozatom arról a kérdésről, hogy miként hat a két- és többnyelvűség a gyermekek nyelvi fejlődésére. Legutóbb a dadogásról írtam (itt: Többnyelvűség és dadogás), most az anyanyelvi fejlődést teszem fókuszba, mert sokan kérdezték már: vajon hatással van-e a második nyelv elsajátítása az anyanyelvi fejlődésre? 
Először is nézzük végig az alapeseteket:

Egynyelvű gyermek nyelvi fejlődése / Mindkét szülő ugyanazt a nyelvet beszéli, valamint a környezet nyelv is azonos

A magyar nyelv esetében ez a következőképpen alakul – a tankönyv szerint (vagyis lehetnek eltérések):

Hathónaposan egyre árnyaltabban gagyog, gurgulázik, nyögdécsel, „beszélgetést” kezdeményez.
Nyolchónaposan kicsit tagoltabb a gagyogása, megismétel hallott hangokat, s megjegyzi a leggyakrabban hallottakat. Harap és rág. Hangokat utánoz, bu-ma-da-ba szótagokat jól ejt ki, a „nem” -re reagál időnként, mam-mam-ot is mond (főleg síráskor).
Egy évesen kétszavas mondatot használ, két szótagot is kiejt, 3-4 szót mond, kommunikálni akar.

Másfél évesen
egyszerű bővített mondatokat használ, az enni-innivalót megnevezve kéri, 10-30 szava van, 2-3 szavas mondatokat használ, visszamond két szót.
Két évesen összetett mondatokat használ, kb. 50 szavas szókincse van, háromlépéses utasítást végrehajt, elkezd személyes névmásokat használni.
Három éves korára többes számot használ, összetett mondatokban beszél, teljes nevét ismeri és mondja, dallamokat ismer, 5-ig számolhat, 3-4 szavas ragozott mondatokat használ.

Kétnyelvű gyermek nyelvi fejlődése I. / A szülők más-más anyanyelvet beszélnek, ebből egyik a környezet nyelve is


Ebben az esetben az az aranyszabály, hogy minden szülő a maga anyanyelvén beszél a gyermekhez, vagyis az „egy személy – egy nyelv” elv érvényesül.
Ez esetben mindkét nyelv úgy fejlődik, ahogyan az egynyelvű gyermekeknél az anyanyelv, de lehetnek eltérések a fent leírtaktól. Lehetséges, hogy a két nyelv nem azonos tempóban fejlődik, egyik lassabban, másik gyorsabban. Lehetséges, hogy egy-egy nyelvterület lassul csak le a fejlődésben, például a többes szám fogalma és jelölése. A gyermek eleinte gyakran keveri a két nyelv elemeit, iskoláskortól már csak ritkán.

Kétnyelvű gyermek nyelvi fejlődése II. / A szülők azonos anyanyelvet beszélnek, de a környezet nyelve más


Ez esetben a gyermek csak a második, harmadik, vagy negyedik életévében találkozik először a második nyelvvel az óvodában.
A második nyelv elsajátításában a gyermek legtöbbször azokhoz a tudat alatt működő struktúrákhoz nyúl, amelyet az anyanyelv elsajátításánál is használt: beszéddallamból és intonációból fejti meg a jelentést, onnan lesi el a kiejtést, a szavakat és a grammatikát. Amikor bekerül (jelen esetünkben) a német nyelvű óvodai közösségbe, kb. fél évig nem beszél, csak figyel és tanul. Leginkább a többi gyerektől, nem pedig az óvónőtől. A legtöbbet egyébként attól az óvónőtől tanul, aki csak játszik vele, miközben tevékenységét nyelvvel kíséri („most leültetem a babát erre a székre”, „adok neki enni”), de nem tanítja direkt módon („mondd szépen: autó”; „mondd szépen: kérem”). Fél év múlva aztán elkezdi a tanultakat használni, és két-háromszavas mondatokkal indít, elsőként saját szükségleteit kifejezve: „ich auch malen”, „auf Toilette gehen”, „ich essen”.
Mivel a gyermek megkésve találkozott először a második nyelvvel, ezért a második nyelv fejlődése természetesen késik az első/anyanyelv fejlődéséhez képest.

Jelenleg minket azonban nem a második nyelv fejlődése érdekel, mert a legtöbb kérdést azzal kapcsolatban kaptam, hogy lehet-e hatással a második, harmadik nyelv az anyanyelv fejlődésére, hogy egyáltalán lassulhat-e az anyanyelvi fejlődés a többnyelvűség miatt, és ha igen, miért.

A szakemberek állítják, hogy akadályozatlan nyelvi fejlődés esetén nem lassítja az anyanyelvet a második, harmadik nyelv használata.
Az én tapasztalatom viszont az, hogy igenis vannak gyermekek, akik másként reagálnak, érzékenyebbek a helyzetre, és náluk a második, harmadik nyelv használata meglassítja az anyanyelvi fejlődés menetét. A nyelvek nincsenek ugyanis külön dobozokban az agyban, a gyermek váltogat a nyelvek között („switching”), ezért van az, hogy egy mondataton vagy akár szóalakon belül is előfordulhatnak két nyelv elemei („félmond”-ot mond a félhold vagy a Halbmond helyett, „szeretem az apfelt”).
Az anyanyelvi fejlődés lelassulása a szókincsgyarapodásra hat erősen (mert több nyelv szavai keverednek a nyelvhasználatban), az artikulációra (mert minden nyelv artikulációs bázisa más, tehát pl. az S-t sem ejti egy németajkú és egy magyar ajkú ugyanúgy, holott ugyanarról a hangról van szó) és a grammatikára (pl. az igeragozásra, a szóképzésre).

Fontos azt is tudomásul venni, hogy a nyelvi fejlődés nem elszigetelten zajlik, hanem a szociális és emocionális fejlődéssel párhuzamosan és azzal kölcsönhatásban. A többnyelvű gyermekek helyzetükből fakadóan jobban ki vannak téve a változásnak, és a változást mint olyat eleve nehezen viselik. Ha tehát egy gyermek országot vált, óvodát vált, szülők válnak el, nagyszülők távoznak az életükből, az már önmagában kihat a nyelvi fejlődésre, nem kell oda második és harmadik nyelv ahhoz, hogy az anyanyelvi fejlődés megtorpanjon, hiszen olyan érzésekkel találkoznak, amelyeket életükben először próbálnak megfogalmazni még maguknak is, nemhogy a külvilágnak. Ilyen esetben nem ritka az időszakos dadogás, a kommunikáció hiánya, az egyik nyelv elhagyása sem.

Az anyanyelvi fejlődésre tehát minden esetben hat egy második (és néha még egy harmadik) nyelv használata, csak éppen gyermektől függ, hogy ezt egyáltalán észrevesszük-e: zavartalanul és szinte észrevétlenül lezajlik, vagy a gyermek jelzi nekünk, hogy időre és segítségre van szüksége.