Kétnyelvűség, többnyelvűség és nyelvi zavarok I.

Facebook posztokból és bejegyzésekből látom, hogy sokakban felmerült már kérdésként, vajon hogyan hat a két- és többnyelvűség a gyermekek nyelvi fejlődésére. Voltak már konkrét kérdések a dadogásról, a megkésett beszédindulásról, de kiejtési (artikulációs) zavarokról is, főleg a magyar, a nyelvheggyel pörgetett R elsajátításáról.

Előástam hát a könyveimet e tárgyakban, és igyekeztem összeszedni a legfontosabbakat a témákról.

Elsőként a dadogásról írok, mert ezt kérdezték tőlem a legutóbb a legtöbben.

Többnyelvűség és dadogás

 A dadogás eredete a mai napig kutatási fázisban van, az eddigi vizsgálatok és felmérések alapján az már valószínű, hogy genetikai ok áll a háttérben, amennyiben a dadogás gyermekkorban lép fel – de minden esetben egyéni kiváltó oka van. A későbbi (iskoláskorban és felnőttkorban) jelentkező dadogásnak a legtöbbször lelki oka van, azaz egy trauma áll a háttérben.

A dadogás valójában egy beszédfolytonossági zavar, amely bármely nyelven lépjen is fel, ugyanazok a szimptómák jelölik:

1. hangok és szótagok ismétlése
2. megakadás
3. hangelnyújtás
4. a fentiek kombinált megjelenése
5. ideges feszültség és sajátos gesztusok, mimika (tikkelések) kísérik a beszédet
6. elkerülő stratégiák alkalmazása

A többnyelvűség szempontjából a legfontosabb eredmény, hogy az eddigi vizsgálatok és felmérések szerint önmagában a két-vagy többnyelvűség nem lehet kiváltó oka a dadogásnak a fenti szimptómák értelmében.

Mi az az átmeneti dadogás?

Előfordul, ráadásul nem is ritkán, hogy a kisgyermek életében összejönnek a dolgok, ahogyan a felnőttekében is, és átmeneti (egy-két hónapos időtartamú) dadogás lép fel, de ezt a dadogást nem jellemzik az összes fentebb felsorolt tünetek, csak egy vagy kettő. Egy kisfiú például az iskolai stressz és a nyelvváltás hatására, illetve mindig csak a hazafelé úton és még pár órával utána produkált szótagismétléseket beszéd közben, ráadásul sajátos módon nem az első, hanem az utolsó szóban. A dadogása fél év után teljesen és nyomtalanul megszűnt.

Melyik nyelven dadog az ember?

A többnyelvű dadogó jellemzően nem mindegyik nyelven dadog. A tankönyvek szerint a többnyelvű gyermekek a második, harmadik nyelven dadognak, mivel a kutatók azt feltételezik, hogy egy gyermek az anyanyelvet kompetensebben használja.  Az én környezetemben azonban él egy kisfiú, aki németül folyékonyan beszél, az apa és az anya nyelvén azonban dadog. Az számít ugyanis, hogy melyik nyelv az erősebb, melyik nyelven magabiztos a gyermek, és ez nem minden esetben az anyanyelv, ha többnyelvű gyermekekről van szó. Egyéni a megoszlás, itt nincsen tankönyvminta.

Melyik nyelv a domináns?
Tapasztalatom szerint Bécsben a török anyanyelvű gyermekeknél fordul elő a többször, hogy egy bizonyos kor után németül pontosabban ki tudják fejezni magukat, mint törökül. Sok török iskolás gyermeknél veszi át a német az elsődleges nyelv funkcióját, még akkor is, ha otthon a szülők törökül beszélnek. A testvérek egymás között viszont már németül kommunikálnak. Ennek oka abban rejlik, hogy az a nyelv, amelyiken a gyermek a világot tanulja, óhatatlanul erősebb lesz a másiknál. Az oktatás, a képzés nyelve könnyen felülkerekedhet az anyanyelven, ha nincsen meg az állandó nyelvi visszacsatolás: otthoni beszélgetésekben, anyanyelvi könyvek olvasásában és filmek nézésében, valamint egyéb kulturális tevékenységekben.

Nyelvfejlődési zavar kiválthat dadogást?

Az akadályozott nyelvi fejlődés és a dadogás között szoros összefüggést nem állapítottak meg a kutatók, vagyis ha a nyelvfejlődés egésze valamiért lassúbb (mert például megkésett a beszédfejlődés) vagy bizonyos területeken zavarokkal teli (például a gyermeknek kiejtési problémái vannak), az önmagában még nem aktiválja a dadogást. A másik irányban azonban tapasztalható kölcsönhatás, vagyis a dadogó gyermek nyelvi fejlődése több téren is lelassulhat (nem feltétlenül történik meg, de lehetséges).

Mi a különbség a dadogás és normális beszédfolytonossági törések között? 

Sok esetben nincs is szó dadogásról, csak a tünetek hasonlóak, ugyanis nem könnyű megkülönböztetni a dadogástól a normális beszédfolytonossági töréseket. Ezek minden beszélőnél előfordulhatnak, főleg akkor, ha az illető többnyelvű. Ilyenek például a szókeresés következtében fellépő szótagismétlések, korrekciók, szünetek, az indulatszavak használata és a törések a mondatban.

Régi és új álláspontok 

Régebben azt javasolták a többnyelvű gyermeket nevelő szülőknek, hogy iktassák ki azt a nyelvet az életükből, amelyiken a gyermek dadog. Ami több szempontból is problémás, elsőként azért, mert ezzel olyan feszültség keletkezik a gyermekben, ami csak rontani fogja a a dadogását, és még más, további problémákat is okozhat a beszédében, valamint az érzelmi életében és a társas viselkedésében. Másodszor könnyen lehet, hogy a gyermek egyébként minden általa használt nyelven dadog, csak egyes nyelveket ügyesebben és kompetensebben használ, ezért jobban tudja alkalmazni az elkerülő stratégiákat, így aztán azokon a nyelveken nem veszik észre a dadogását.

Hogyan zajlik a dadogás felmérése?

A dadogás felmérése és diagnosztizálása annyira összetett, hogy mindig legalább két szakember dolga lenne. Egy logopédusé és egy gyermekpszichológusé, akik összedolgoznak. A dadogás diagnosztizálásának egyik fele a tünetek mennyiségi felmérésére irányul: például hányszor ismétli a szótagokat és a hangokat, hány gesztusbeli és mimikai kísérő tünete van a dadogásnak. A másik fele a körülményeket méri fel, például hogy melyik nyelven és milyen szituációkban dadog a gyermek/felnőtt, valamint szükséges még egy nagyon alapos anamnézis a nyelvfejlődésről és a család nyelvhasználati szokásairól. (Súlyos dadogás esetében neurológus bevonására is szükséges lehet.)

A kétnyelvűség, többnyelvűség és nyelvi zavarok összefüggése témakörében tervezek még írni:
a nyelvek között eltérő fejlődési tempóról,
a második nyelven történő beszédindulásról
az artikuláció fejlődéséről többnyelvű környezetben.

Örömmel veszek kívánságokat is, kit milyen téma érdekel, szívesen írok azokról is.